A meg nem élt érzések előbb-utóbb felszínre törnek – néha a szó szoros értelmében. Mert míg van, aki a teste díszítéseként, önkifejezési módként használja a mintákat, a varratás motivációja lehet a trauma is:
Meghatóan szép jelenet egy anya és a lánya között, amiben messze több van, mint ami a felszínen látszik.
Pontosan 100 évvel ezelőtt született Polcz Alaine író, pszichológus, tanatológus, aki egész lényével a haldoklók mellett állt. Rá emlékezünk Szentesi Éva egy korábbi írásával, aki – sokunkkal együtt – rengeteget kapott a műveitől.
Hogyan lehet önmérsékletet gyakorolni egy túlfogyasztásra ösztönző világban? Ahhoz, hogy kiegyensúlyozott életet élhessünk, fontos megérteni a fájdalom és az élvezet közti kapcsolatot. Ebben segít Anna Lembke Dopaminkorszak című könyve. Ajánló.
Kimondhatja-e hangosan, hogy nem akar élni az az ember, aki születése óta minden percét fájdalommal tölti, és nem reménykedhet abban, hogy valaha meggyógyul a betegségéből? Renáta azt szeretné, ha erről legalább beszélni lehetne. Ez az ő története, az ő véleménye életről és halálról.
A 16. fáj talán a legjobban. Vagy…?
„…a könyörgés, a sírás, a jelenet nem segít. […] A ki nem mondott kérés sokkal több. Csak persze a mögött a teljesen megfeszült lelkeddel és akaratoddal kell állani” – Polcz Alaine ma lenne 98 éves.
„Nincs magának semmi baja, maximum a fejében.”
„Olyan volt, mintha nem én döntenék. Mintha egy felsőbb én vezetne, mert meg akar óvni.” Ti is éreztetek már ehhez hasonlót?
Ettől az írástól tényleg megszakad a szív…