„Talán te hoztad ki a menhelyről, fogadtad be az utcáról, vitted haza valami erdőszélről, de lesznek időszakok, amikor rádöbbensz majd, hogy ő épp annyira vitt haza téged, mint fordítva. Önmagadhoz.”
A falkaelméletet totálisan félreértjük. Az állandó jutalomfalatozással az egyik legfontosabb természetes képességét, a szociális tanulást neveljük ki belőle. A gyerekekéhez hasonló kötődésével pedig teljes ellentmondásban áll, ha egész napra egyedül hagyjuk. Az ELTE etológusa kihúzza egy sor kutyás tévhit méregfogát.
Talán nem minden esetben igaz, hogy a kutya az ember legjobb barátja? Legalábbis úgy tűnik, a kettő kombinációja ellentmondásos reakciókat vált ki.
Mi a legjobb a kutyának? A panzió? A kutyaszitter? Vagy ha visszük magunkkal? A szakértő válaszol:
Bár léteznek bújós pitbullok és távolságtartó golden retrieverek, a fajta továbbra is fontos kiindulópont, ha kutyát szeretnénk.
A hálóban amúgy megtűrt négylábú kedvencek bezavarnak az emberszabásúak romantikus pillanataiba? Naná. Röhögős tartalom következik:
Hála minden állatért, aki a szenvedések után újra tud bízni az emberben – és minden gazdiért, aki megtanítja nekik, mi az a biztonság.
Jelenlegi tudásunk szerint a kutya az egyetlen faj, amely úgy kötődik az emberhez, mint kisgyerek a szülőhöz. Ez nem véletlen, mi tettük őt ilyenné a háziasítás során – ezért nekünk is kéne vigyázni rá. De hogyan? Mi a baj a falkavezér-koncepciókkal, vagy épp a túlkényeztetéssel? Új podcastunk következő részében dr. Gácsi Márta etológus.
Az emberi gonoszság legmélyebb bugyrai…
Magázódó kutyagazdi, Csabi, a tyúk, és Napoleon Bonaparte, a kasszás macska. Kommentben jöhetnek a ti vicces állatos sztorijaitok!