Miért lesz valaki kutyafotós? Miért tölti minden idejét gazdátlan állatokkal? Miért vagyunk képtelenek megbecsülni az önkénteskedést? Ismerd meg Prockl Amandát, az elesett kutyák „védőszentjét”:
Te hány tányért pörgetsz egyszerre a mindennapokban? És mit teszel azért, hogy ép ésszel túléld a saját életedet? DTK ezeket:
Felkészültél az állatokra?
„Másodszorra csak tíz percig kergetem a kutyát, hogy a nyakára kerüljön a póráz, igen, én vagyok az őrült nő, aki ide-oda rohangál a kertben, azt üvöltve, hogy: krumpli, krumpli! És nem a Szabolcsból érkező burgonyások – akik ez idő tájt szoktak megjelenni a településen. ”
Isztambult már imádjuk. De még a végén megszeretjük a macskákat is... (tényleg).
„Nem gondoltam volna, hogy a legfontosabb emberi értékekre épp egy kutya fog megtanítani. Hogy többet mutat nekem empátiából, humanitásból, kedvességből, odaadásból, mint az emberek. Pedig így van.”
Így foglalják el a tyúkok a kutyák helyét a gazdáik szívében.
Te mire tippelsz, ki fog ezekkel játszani?
Talán egyetlen rosszabb dolog van annál, amikor a kamasz gyerekeid hülyére vesznek. Ha a kutyád csinálja ugyanezt. Ismerős...?
Ha értenék az állatok nyelvén, akkor az első kérdésem a következő lenne az én kis nudlikutyámhoz: „Mondd, drága barátom, szarban ugyan te mi a toszért fetrengesz?”