Szentesi Éva: És a mi békénkkel mi lesz, anya, az smafu?
Semmi sem úgy van, ahogy a gyászról szóló könyvekben írják.
Semmi sem úgy van, ahogy a gyászról szóló könyvekben írják.
„Tudom, hogy a szülés fájdalommal jár, de alapesetben a végén ott van a boldogság… Egy anyának, aki a halott babáját próbálja világra hozni, mi a jutalma? Hogy nem darabokban szedik ki a gyerekét?”
Nem kell hazudni a gyászolónak.
„Az ember imádja szagolni az anyját, visszabújni belé – bárcsak lehetett volna jóval többször.” Szentesi Éva gyásznaplója ezen a héten:
Az agyam felfogja, hogy mi történt, képes vagyok megérteni, hogy már nem él, de mégis olyan, mintha egy filmben éltem volna abban a pár hétben, és egy utószóban rekedtem volna azóta.
Egy hónappal a temetés után.
Majd jobb lesz?
Vagy mégis… A gyász nem csak az életet rajzolja át.
„A tartós lélegeztetési osztály nem a lelki segély.”
„Másoknak belül ketyeg a biológiai órájuk, nekem a testemen kívül. Anyámban.”