„Ez egyetlen, önmagát felvilágosultnak nevező társadalomban sem lehet bűn” – Az eutanáziáról
Hány éves korától döntheti el az ember, hogy akar-e élni?
Hány éves korától döntheti el az ember, hogy akar-e élni?
Lovasterápia, amely a legmélyebb letargiában nyújtott érzékeny segítséget.
„Tudja, ki vagyok én? Képes felfogni azzal a mogyorónyi agyával? Én nem egy ember vagyok, hanem egy egész hadsereg! Az én csettintésemre százezrek várnak, érti? Azt csinálják, amit én mondok! Azt gondolják, amit én akarok!”
Vannak sebek, amelyek nem gyógyulnak. Egy ilyet tépünk fel újra, két nappal az öngyilkosság-megelőzés világnapja után, mert ezt a végzetes tettet nem sikerült megelőzni…
Túl sok ember tekinti eldobhatónak az állatokat, és ennek borzalmas következményei vannak – írja Nyáry Luca, aki nemrégiben megmentett egy kismacskát, amely később szörnyű kínok között halt meg a karjaiban.
Na, hányat találtatok el?
A tavasz nem mindig a reményt és az újjászületést hozza el.
Luca nagy reményekkel vágott bele a gimnáziumi éveibe, ám az édesanyja halála azonnal padlóra küldött mindent, olyannyira, hogy abból aztán végül nem is lehetett ugyanúgy felállni. Vajon ha kimaradnak a gimis kalandok, élmények, akkor lecsúszunk a fiatalkorunkról is egy füst alatt?
„Mindig azt mondtam a hozzátartozóknak, hogy ne féljenek, ha szerettük azt akarja, hogy ott legyenek halála pillanatában, akkor ott is lesznek, ha pedig kötelékük túl szoros, akkor szökni kell.”
Sok nevetés, még több visszanyelt könny. Harminckét évnyi barátság, amelyet most idő előtt szakít szét a betegség. Vajon mikor kell befejezni a nosztalgiázást, és elkezdeni a búcsút egy ilyen helyzetben?