„A világ legjobb állatorvosa egy ideje már készített minket lelkileg erre, mégis órákat feküdtünk még vele mindannyian a fekhelye körül, és reménykedtünk, hogy ez megint csak az átmeneti kicsekkolása. Sajnos nem az volt.” Marishka kolléganőnk búcsúja saját Yoda mesterétől, a kutyájától.
A francia filozófusnő élete két regényén keresztül. Egy sírig tartó barátság története, és egy olyan gyászfolyamat leírása, ami elkerülhetetlenül ott áll sokunk előtt.
Hogy miért kell beszélnünk a kimondhatatlanról, az elviselhetetlenről? Doffek Gábor szerint azért, mert a gyászt mindannyiunknak tanulni kell, ezzel is erősítve magunkban az empátiát és a másik felé való érző szívű odafordulást.
Ma negyven éve, hogy Mark David Chapman megölte John Lennont. Hogyan telt a sztár utolsó napja? Szigorú napirend szerint, tevékenyen, örömben, utólag kissé vészjósló történésekkel tarkítva.
„Itt vagyok, mondja nagyon halkan újra, és akkor megtelik a szeme könnyel. A szavak szétszaladnak a csendben, mint a régi széttört hőmérőből az aprócska higanygolyók. Az ő szavai, és azok a szavak, amiket én akartam volna mondani. Nem tudok megszólalni. Hosszú ideig kapaszkodik a tekintetembe, és én hagyom. A csend körülölel bennünket. Egyek vagyunk. A saját mellkasomban érzem, amit ez a két szó jelent, egyes szám első személyben: Itt… vagyok…”
Amikor megérkezik a szeretet, csak épp évtizedes késéssel.
Kicsit halálos sztorik, nagyon halálos könyvek, haláli jó mesék a halálról – lista azokról a tabudöntő könyvekről és filmekről, amik közelebb hozzák a halált. Szerencsére nem szó szerint.
„Évente egyszer megélem, hogy úgy, ahogyan ő szeretett, soha nem fog szeretni senki.”
A modern ember egyszerűen nem tud mit kezdeni a halállal. Eltartja magától, óvatoskodik, tapintatoskodik, menekül előle, túlkompenzál. Ezért aztán magányosan halunk meg, és magányosan gyászolunk. Pedig a halál az élet természetes velejárója. A Beszélnünk kell! e heti adásában ennek a tabunak megyünk neki, a szokásosnál több személyes történettel… Ne féljetek tőle, hallgassátok:
Féltő, szeretettel teli, őszinte vallomás. A címzett a beteg édesanya.