Címke: apa

Mutatták a nádpálcát, hogy ezzel verték apánkat – aztán persze ő is elvert vele minket

VIM – 2026. március 13. – WMN

„Ami belém égett, hogy mint egy kis állat a vacka mélyén, sírva-könyörögve-szűkölve próbálok elbújni a sarokba. Minden hiába, nincsen kiút.” Olvasónk, Kinga írása arról, milyen bántalmazó szülővel felnőni, és hogyan hatja ez át a felnőtt életét.

„Normális dolog szégyellni a szeretetet?” – Mérgező múlttal, toxikus szülőkkel leszámoló könyvek

Kult – 2025. október 30. – FB

Irodalmi leszámolás a szülővel, aki így-vagy úgy, de sötét pecsétet nyomott az ember életére. Fel lehet gyógyulni az írás által a gyerekkori traumákból? Újraalkothatjuk önmagunkat, ha szembenézünk a családi múlttal? Négy könyv erre tesz kísérletet.

Egy apa elvesztése az új feleség árnyékában – Olvasói írás

VIM – 2025. szeptember 14. – WMN

Megrendítő vallomás az apáról, akit nemcsak a daganat, hanem a szeretet álarcába bújt bántalmazás is tönkretett. Olvasói történet az új feleség árnyékáról és a gyermeki hűségről.

Apa, én sosem tőled, hanem a betegségedtől féltem – Felnőni egy paranoid skizofréniával küzdő szülő mellett

VIM – 2025. szeptember 3. – WMN

Egy apa, akinek az elméjét egy félelmetes betegség támadta meg. Onnantól fogva pedig az egész világ ellenséges lett a számára – ő pedig gyakran hatott idegenként a lánya szemében. Hogy lehet egy ilyen veszteséget feldolgozni? Olvasónk, Petra írása.

Elveszíteni azt is, aki még él: mi van, ha a gyászt az idő sem gyógyítja? (Olvasói írás)

VIM – 2025. augusztus 11. – WMN

Mi történik, ha valaki számára megáll az idő abban a pillanatban, hogy elveszítette az imádott édesapját? Ha oly mértékű lesz benne a fájdalom, hogy legszívesebben ő is utánamenne? Ha elkezdi elveszíteni saját magát is? A lánya úgy érzi: bár osztozik a fájdalmában, de szeretné visszakapni az édesanyját. Hiszen nem veszítheti el mind a két szerettét. Olvasónk írása.

Szégyen, hogy apámnak búcsú nélkül kellett mennie – Halál látogatási idő után

VIM – 2025. július 24. – WMN

Nagyon fáj. Nem az fáj a legjobban, hogy a már nagyon beteg, kiszolgáltatott és magatehetetlen, nyolcvanéves édesapám örökre elaludt egy júniusi napon, hiszen ez már megváltás volt számára, és mi is készültünk rá. Az fáj nagyon, ahogy ez történt. Kegyetlenül, embertelenül, tisztességtelen módon. – Olvasói írás.

A gyász már nem fogja a kezem, csak néha mellém ül – Olvasói írás

VIM – 2025. július 20. – WMN

Mire taníthatja az embert az édesapja elvesztése? Hogyan alakítja a család életét a gyász, lesznek-e kevesebbek, de egyúttal többek is általa? Olvasónk, Anna írása.

„Aki aznap az intenzíven feküdt, napokon belül meghalt” – A sikeres magyar járványkezelésről

VIM – 2025. január 28. – WMN

Olvasónkat (valószínűleg sok mindenki mással együtt) felzaklatta a miniszterelnök beszéde a Covid „világbajnok” hazai kezelésével kapcsolatban. Ő ugyanis egészen másképp emlékszik. Az apját relatíve fiatalon, méltatlan körülmények között veszítették el. És messze nem voltak a tragédiájukkal egyedül.

„Szeretnénk megmutatni, mit jelent férfinak, fivérnek, apának lenni”

WMN Life – 2024. július 29. – FB

A gyerekvédelemben kevés férfi dolgozik. A férfi minta hiányát próbálja orvosolni a Férfikör létrehozásával két szakember.

Apa gyesen: nem tudod, valójában milyen, amíg nem tapasztalod

VIM – 2024. június 14. – WMN

Zalán munkahelye lehetővé tette, hogy munka mellett is sok időt tölthessen a kisfiával. Ám amikor ő ment el hét hónap gyesre, meglepte, mennyire más teljes napokat tölteni egy kisgyerekkel hónapokon át.

< 7 8 9 10 11 >