Olvadó órák, elveszett emberek
„Örökre elvesztett percek, amiket elhagytam a hídon, a sétatéren, az ágyban, a csókban, a zsebemből, az országhatáron, a szülőágyon, az elmúlt évekből... amikor abbahagytam a saját életem.”
„Örökre elvesztett percek, amiket elhagytam a hídon, a sétatéren, az ágyban, a csókban, a zsebemből, az országhatáron, a szülőágyon, az elmúlt évekből... amikor abbahagytam a saját életem.”
Anyu mondja: Hullafáradt vagyok, lefekszem aludni.
És amit apu hall: Hurrá! Szexelünk!
Az anyaság esszenciája: megannyi pokoli mélység és mennyei magasság – egy napon belül.
„Egész életemben a torkomat mardosta valami végtelen düh, dac és elkeseredés, amikor szembesülnöm kellett azzal, hogy emberek, akiket ismerek és szeretek, gyűlölködő megjegyzéseket tesznek ismeretlenekre csak azért, mert egy bizonyos népcsoporthoz tartoznak."
Férfiterhesség, Zsolt a neved!
Attól félünk, hogy szükséged lesz egy zsebkendőre...
A férfi, aki az unokaöccsét szinte csak szelfizésre használta, mára az unokahúgának boldog „kispapája". Hogy a klasszikust idézzem: „és ezt így... hogy"? Szatmári Feri nemcsak főzelékreceptet tud írni, hanem ilyet is:
Gyönyőrű vallomás a varázslatos balatoni nyarakról és egy apa haláláról...
Mitől lesz apa egy nem vér szerinti apa? És mitől válik a fiú ízig-vérig a fiává? Gyönyörű vallomás a család életének újjászületéséről.
„Emlékszem, amikor úgy mentem el mellette az utcán a gimis barátnőimmel, hogy inkább nem köszöntem neki, mert cikinek tartottam a többiek előtt. Volt apám, de mégsem."