Magyarországon még fényévekre vagyunk attól, hogy társadalmilag árnyaljuk az anyaságról szóló narratívát és teret engedjünk benne a nehézségeknek, küzdelmeknek – őszinteségnek. Legalábbis egy nemrég publikált hazai kutatás alapján...
Hol szülnek a legtöbben? Mekkora egy átlagos magyar újszülött? És milyen élmény a magyar nők számára a szülés? Többek közt ez is kiderül a KSH Népességtudományi Kutatóintézet friss kutatási eredményeiből.
A szülési-születési trauma sokszor ismétlődik a családokban generációkon át. És ennek erős társadalomformáló hatása lehet. Mit lehet tenni megelőzésképp? Olvassátok el Szabó Anna Eszter írását a Perinatus Alapítványról!
„Csipogtak a gépek, a karomon szuszogott a vérnyomásmérő, a neonfény élesen belehasított a szemembe, libabőrös voltam a hidegtől, a végtelenül kedves aneszteziológus lány fotózgatott minket a telefonommal, a ponyva túlsó oldalán élve felboncolt testemet varrták össze serényen az orvosok, de én és a kisbabám csak bújtunk egymáshoz boldogan, mintha rajtunk kívül nem is lenne senki más a világon” – így írja le szerzőnk saját szülésélményét, majd tisztáz egy csomó császármetszéssel kapcsolatos tévhitet.
Valahonnan minden leendő szülő kap egy listát arról, mire lesz szüksége a baba születése után, csak nem mindegy, milyen az a lista, mert lehetnek rajta például olyan tételek is, mint cumisüveg-sterilizálót sterilizáló oldat (spoiler: nem kell). Tóth Flóra kétgyerekes anyukaként és listamániásként írt egy listát a valóban hasznos és a haszontalan, de vicces dolgokról.
Számít, hogy valaki milyen fotóval jelenti be a csodás hírt, hogy anyává vált? Tóth Flóra szerint igen…
Orsi azért határozta el, hogy névvel és arccal is vállalja a történetét, mert számára mindannak az elmesélése, amin keresztülment, a feldolgozást, a szembenézést és a megbékélést segíti, egyben pedig támogatni szeretné a többi nőt is, hogy ne szégyelljék a vetélés okozta fájdalmat, emellett pedig higgyék el, hogy több vetélés után is lehet problémamentes terhességük és szép szülésélményük.
Bizony, darázsfészekbe nyúlunk ezzel a cikkel, tudjuk mi is. De azért mégis óvatosan megkérünk titeket: csak a cikk elolvasása után kommenteljetek.
A legtöbb szülésről szóló írás inkább figyelmeztető vagy akár traumafeldolgozó, vagyis a negatív tapasztalatokat veszi sorra (bízva abban, hogy a kimondásuk változást hoz). Persze olyan szülés valószínűleg nincs, ami minden pillanatában tökéletes, de most négy olyan olvasói szüléstörténetet mutatunk meg, amelyek alapvetően pozitívak. Mert ilyen élmények is vannak! A magyar egészségügyi rendszerben is.
Beöntés szülés előtt? Hüvelyvizsgálat félóránként? Folyamatos CTG-monitorozás, ezáltal ágyhoz kötöttség a vajúdás alatt? Rutinszerű gátmetszés? Rohanás a frissen született babával a csaphoz? Csupa olyan gyakorlat, amit sem a WHO, sem a nemzetközi szülészeti szakmai szervezetek nem ajánlanak. Összeszedtük a leggyakoribbakat, hogy tudjátok, igenis van jogotok, lehetőségeket másképp szülni.