Doffek Gábor: Ma nincs itthon olyasmi, hogy „együtt”. Amit a gyűlölet és a rettegés tart össze, az nem létezik
Megkérjük az utolsót, hogy kapcsolja le a villanyt.
Megkérjük az utolsót, hogy kapcsolja le a villanyt.
Régi és új motorosok, könnyen barátkozók és introvertáltak, egyszóval mindenféle szülők újra a „pályán” – vagyis a szülői értekezleteken, a délutáni közös gyereklegeltetéseken, és mindenféle kalandokon. Ti hogy bírjátok? Elmondjuk, mi hogyan.
Nem kérdés, hogy szükség van közösségekre, az viszont igen, hogy képesek vagyunk-e még (vagy már újra?) közösségi emberként működni.
A versenysport a macsó férfiasság egyik utolsó bástyája, ahol keménynek kell lenni, mert csak egyvalaki nyerhet, a többiek veszítenek. Pedig a sportban minden benne van, ami segíthet kapcsolódni.
Boldog születésnapot nekünk! – Köszöntő Szentesitől
„A többség, amikor »nagy lesz«, elfelejti, milyen is volt táborozni” – nemúgy Kristóf, aki annyira szerette ezt a műfajt, hogy mára műsorvezetőből táborvezető lett!
Illúzió, hogy mindig mindent egyedül kell megoldani. De ha nincs belső tartásod, akkor a legerősebb közösség sem képes megtartani. Szabó Anna Eszter pszichológus anyukájával beszélget – ezúttal arról, hogy „egyedül nem megy”.
Minket nem lehet ellopni. És tényleg nem.
Ha belépsz egy Facebook-csoportba, egy dolgot tudnod kell: valaki mindig jobban tudja nálad.
Modern kori rabszolgaságban élő Fülöp-szigeteki nők, fociról álmodozó líbiai asszonyok, egy Down-szindrómás kislány, aki világhírű modell szeretne lenni, egy homoszexuális férfi, akit gyerekként kiközösítettek, de most nagy esélyt kap a művészi kibontakozásra, és egy koszovói kisfiú, aki kómába esett nővérein próbál segíteni. Öt elképesztő történet az ötvenből. Both Gabi ajánlója.