„Szia, anyu megyek a pubba! És ezzel elvonult a szobájába a Skype-hoz” – Olvasónk helyzetjelentése a milánói karanténból
Ilyen (lesz nekünk is) az élet a karanténban:
Ilyen (lesz nekünk is) az élet a karanténban:
„Gyakorlatilag a szemünkbe mondták, hogy itt bizony akár félmillió ember is meghalhat az elkövetkezendő hónapokban. Ezek után nem nagyon van mit izgulni azon, hogy kozmetikázzák a statisztikát.”
Tanulunk. Figyelünk. Mesélünk.
Te sem látod még, hogyan fogsz otthon dolgozni, miközben a gyerek is otthon „távtanul”? Íme, egy kis felkészítő hozzá.
„Egy eddig ismeretlen, új világban tapogatózunk mindannyian, napról napra bomlik ki előttünk az egész. A tegnapi valóság nem biztos, hogy egyenlő a ma valóságával, a két héttel ezelőtti valósággal meg végképp nem.”
„Amolyan őskáoszállapot tapasztalható, ami az elmúlt napokban folyamatosan erősödött.” Levél egy tanártól:
Két magyar fiatal jóhiszeműen elutazott Szicíliába szombat este, hiszen akkor az még távolról sem számított veszélyzónának. A helyzet azonban egyik pillanatról a másikra megváltozott, ők pedig két napja próbálnak hazajutni, sikertelenül. Zárolt pénzek, tanácstalan konzulátusok, káosz a köbön.
Együtt vagyunk mindannyian ebben a hajóban. Ragadjuk meg az evezőket, és fordítsuk egy irányba a hajót. Aztán nyomjuk, teljes erővel.
Vigyázó szemetek Olaszországra vessétek!
„A fertőzés terjedése nemcsak a vírustól, hanem a viselkedésünktől is függ” – írja bejegyzésében az egyik leghíresebb amerikai egyetem tanára. Nemcsak a veszélyeztetettek viselkedésétől, hanem mindenkiétől – ezt pedig már mi tesszük hozzá.