Hogy adta vissza nagymamám a karácsony értelmét harminc évvel a halála után? – Hát így!
Neked van hasonló, féltve őrzött kincsed?
Neked van hasonló, féltve őrzött kincsed?
Egykor még vágytuk, titkosan lestük, vagy alig vártuk, hogy végre elé ülhessünk. Ma meg már alakul úgy, hogy egyszerűen elfelejtjük nézni.
Nem kell olyan sok idő, hogy az ember ráébredjen, mennyire fontosak a gyökerei…
Visszatérni a régi túrák útvonalaira, és megtapasztalni a természet állandóságát (még az olyan apokaliptikus időkben is, mint a mai) – reményt ad az embernek.
Ó, azok a nyolcvanas évek! Amikor a postaláda jelentette a világgal való kapcsolatot... Nektek is vannak ezekhez hasonló emlékeitek?
Ti milyen fura ételnek hódoltok, amin mindenki megrökönyödik?
A nyár illata...
Nagymamák, régi nyarak, hiányoztok!
Kád vagy zuhany? Neked vagy a gyereknek?
Íme, egy született óvó néni, aki amikor nyugdíjba ment, nemcsak a három-négy-ötévesek búcsúztatták, hanem párás szemű negyvenesek is.