Idén is feldíszítem a fádat, jó, Mama? (novella)
És ti kinek a képzeletbeli fáját díszítitek fel idén?
És ti kinek a képzeletbeli fáját díszítitek fel idén?
Azért felmerül a kérdés e sok emlék hatására: mégis, hogy maradtunk életben?!
„Nejlon iskolaköpeny, vasalónyommal finoman gazdagítva.” – A nosztalgiavonaton nincsen fék! És te mire emlékszel a '80-as évekből?
Igazi nosztalgiakvíz, amellyel felidézheted a kedvenc egykori játékaidat, és azt is, hogy mire csókolóztál először.
„Új? Nem, Perwollal mosva!” „Ronda és finom!” „Szia, Kata vagyok, van még egy Pepsid?” – Ti milyen emblematikus reklámszlogenekre emlékeztek a kilencvenes évekből?
Szülői szemmel a nyári szünet egy végtelennek tűnő, megoldandó feladat. A mi gyerekkorunkban tényleg sokkal egyszerűbb, természetközelibb, jobb volt ez is, vagy csak illúziókba ringatjuk magunkat? Mi hozható vissza a gyerekkori nyarakból, és mi az, amit csak megszépítünk az emlékeink közül?
Te is eltetted a kamaszkori leveleidet? Nézd, mi történik, ha húsz év után előásod a fiók mélyéről!
Beszélgetni valakivel tét és show-elemek nélkül.
A legkülönlegesebb élmény is hamar feledésbe merül, ha nem tartjátok elevenen az emlékét.
Kevés szó esik a nagyapákról. Pedig hogy milyen fontosak ők nekünk, azt remekül példázza ez a szép írás, a hála és az emlékezés sorai: