„Mindketten tudtuk, hogy az lesz az utolsó sétánk” – Nagyapáim emlékezete
Kevés szó esik a nagyapákról. Pedig hogy milyen fontosak ők nekünk, azt remekül példázza ez a szép írás, a hála és az emlékezés sorai:
Kevés szó esik a nagyapákról. Pedig hogy milyen fontosak ők nekünk, azt remekül példázza ez a szép írás, a hála és az emlékezés sorai:
Tóth Flóra nemrég a szülővé válás első egy-két évének sokkoló változásairól beszélgetett pszichológus szakértővel, aki egyébként négygyerekes anya. Most azzal folytatják, hogy mi történik, amikor kicsit elkezdjük „visszakapni” a régi életünket.
Emlékeztek az iwiwre, amelynek csúcskorszakában a fél ország tagja volt? Íme, egy emlékezetes interjú az egyik alapítóval:
Szabó Anna Eszter nem kötődik tárgyakhoz. Kivéve azokhoz, amelyekhez nagyon.
Hányszor halljuk másoktól és gondoljuk magunk is, hogy éppen a legszebb éveinket éljük. De mikor is vannak pontosan ezek a legszebb évek? Tóth Flóra megmondja! Csak azért, hogy ti is tudjátok, ha épp benne vagytok, nehogy elpazaroljátok őket. (Ha nem volt világos, hogy ez irónia, ne olvass tovább.)
A gyerekkori nyarak ízét nem lehet elfelejteni… és mindig jó felidézni!
„Fiatalság, bolondság, gondtalanság – hát nem ide vágyódunk vissza olyan sokszor mostanában? Nem pont ez hiányzik a komoly felnőtt élet (és a pandémia) nyomása alatt?” Szerzőnk vállaltan elfogult, színtiszta rajongói beszámolója a tegnapi premier után:
Léteznek olyan alkotások, amelyek sosem veszítik el az érvényességüket. Ilyen a Hair is. Ugye, te is bármikor újranéznéd?
Isaura felszabadítása, Esmeralda szemműtétje, Bobby feltámadása… moralizásnak helye nincs, a jó végül, nagy nehezen, úgyis elnyeri jutalmát, a gonosz meglakol. A Kétnevű Pasi pedig a három nézése (szerelmes, gyanakvó, mérges) egyikén bámul a kamerába mindvégig.
Jót tesz-e nekünk, ha a saját múltunkról ábrándozunk, ha a „csak a szépre emlékezem” jelszóval oltárt faragunk a kimazsolázott régi történetekből? Mitől függ, hogy emel-e rajtunk, vagy inkább visszahúz a nosztalgia?