„Fiatalság, bolondság, gondtalanság – hát nem ide vágyódunk vissza olyan sokszor mostanában? Nem pont ez hiányzik a komoly felnőtt élet (és a pandémia) nyomása alatt?” Szerzőnk vállaltan elfogult, színtiszta rajongói beszámolója a tegnapi premier után:
Léteznek olyan alkotások, amelyek sosem veszítik el az érvényességüket. Ilyen a Hair is. Ugye, te is bármikor újranéznéd?
Isaura felszabadítása, Esmeralda szemműtétje, Bobby feltámadása… moralizásnak helye nincs, a jó végül, nagy nehezen, úgyis elnyeri jutalmát, a gonosz meglakol. A Kétnevű Pasi pedig a három nézése (szerelmes, gyanakvó, mérges) egyikén bámul a kamerába mindvégig.
Jót tesz-e nekünk, ha a saját múltunkról ábrándozunk, ha a „csak a szépre emlékezem” jelszóval oltárt faragunk a kimazsolázott régi történetekből? Mitől függ, hogy emel-e rajtunk, vagy inkább visszahúz a nosztalgia?
Hip, hip, hurrá! Both „Gabianyu” épp hat éve WMN-csapattag. Így emlékezik vissza a kezdetekre:
Segítsünk Hannának! Ti ismertek panziókat, amelyek megmaradtak retro bájukban?
„Néha eltöprengett, vajon, ha lett volna folytatása annak a tökéletes pillanatnak, akkor ugyanúgy kiábrándult volna-e idővel Árpádból, ahogy azóta minden férfiból, akivel összehozta a sors?”
Neked ki főzött annak idején ilyesféle varázsitalt?
Neked van hasonló, féltve őrzött kincsed?
Egykor még vágytuk, titkosan lestük, vagy alig vártuk, hogy végre elé ülhessünk. Ma meg már alakul úgy, hogy egyszerűen elfelejtjük nézni.