„Tengernyi időnk volt, és tengernyi témánk. Csupa mérhetetlenül fontos, halaszthatatlan megbeszélni való. Szavak, mondatok, amelyek idővel mosollyá szelídültek, és már nem tudom felidézni őket.”
„Hullafáradtan érkeztünk haza, nyálcsorgatva aludtunk. Arról álmodtam, hogy olyan szép leszek egyszer, mint az az asszony, aki abban a völgyben élt valamikor egy olyan időben, amit én nem ismertem, és ha ismertem is volna, mára egész biztos el is felejtem.”
Van, akinek a húsvét bensőséges, nyugalmas, máshol harsogó és életigenlő. Zsuzsáéknál a második volt. Mese a Káli-medencéből, még a hipszterizálás előtti időkből.
Kék, fonott zsinór a kisdobos síphoz, az úttörők kívülről megtanulandó 12 pontja, orosz indulók „A Föld fog sarkából kidőlni”... hejj, micsoda idők voltak!
Emlékek, álmok, hazatérés...
A hűvös márványasztalok, a presszó kávé illata és a becelofánozott rigójancsik között ott bujkál valami soha el nem tűnő, édesen nosztalgikus hangulat.
A nyolcvanas évek látszólagos jólétet teremtett, az akkori gyerekek számára számos izgalmat hordozott magában. Neked melyik hiányzik manapság leginkább a listáról?
Náray Tamás nagypapája egy igazi vátesz volt... vajon mit szólna hozzá most, hogy a jóslatai teljesülni látszanak?
Azt hitted, már régen elengedted, már nem jelent számodra semmit. Aztán véletlenül meglátod egy társaságban...
Te mikor kapsz hülyét az IKEA-ban? A fürdőszobáknál vagy a szőnyegeknél? Valamiért mégis újra és újra ott találod magad! És ez bizony a jövőben is így lesz...