„Hova vezetne ez?” Ha ezt a mondatot hallva azonnal magad előtt látod Mrs. Lipton arcát, Henry fájdalmas feljajdulását vagy Teddy újabb nőügyét, akkor van egy jó hírem: a Csengetett, Mylord? beköltözött a színházba.
Nosztalgia, szállóigék, ismerős karakterek – és az az otthonos érzés, amikor egy világban mindenki pontosan tudja, hol a helye. Vajon működik mindez színházban is?
Van egy érzés, amely nem nosztalgia, nem eltévedés, hanem csendes felismerés: túl messzire kerültünk attól, ahonnan elindultunk. Írás az idő múlásáról, a változás visszafordíthatatlanságáról, és arról, hogyan lehet együtt élni azzal, ami már nincs – mégis velünk maradt.
Húsz év után újra összeül egy osztály, és a találkozás pillanatai nemcsak a nosztalgiát hozzák magukkal, hanem mindazt is, amit a kamaszkorból sosem tudtunk elengedni: régi sérelmeket, félig kimondott vágyakat, elfojtott szégyeneket és nagy szerelmeket.
„Szétszéledtünk, férjhez mentünk, gyerekeink lettek, és talán ez lett a baj: mindenki más-más feleség, anya lett, és bár vannak közös pontok, halmazok, ezek egyre csak zsugorodnak.”
A hagyományos nemi szerepek nemcsak a nőket, de a férfiakat is korlátozzák. Mégis, a közösségi médiának köszönhetően soha nem terjedtek ilyen gyorsan ezek a hamis, nosztalgikus ideálok.
Te is emlékszel a régi, végtelennek tűnő gyerekkori nyarakra vidéken, a nagyszülőknél, amikor a békés patakparton lehetett ülni az illatos fűben, miközben az apró növények királylánnyá, tündérekké változtak a kezünkben?
A nyári szünet egészen mást jelentett néhány évtizeddel ezelőtt, mint manapság. Maga volt az időtlenség és a szabadság.
Jó, de hogyan lesz omlós a tészta, tojással vagy anélkül? Nagy Fruzsi cukrász, WMN Creator árulja el trükkjeit, amiket te is hipp-hopp megvalósíthatsz a konyhádban.
Hiába szeretnéd elfelejteni a kínos gimis éveket, a múlt (legalábbis az osztálytalákozó idejére) kíméletlenül visszarángat.
Mindenkinek vannak emlékei a péntek esti Dallas-nézésről. Még annak is, aki sose látta. Vigyázat: nosztalgia-veszély!
Glow
Lagom
Glow
Lagom