„Hullafáradtan érkeztünk haza, nyálcsorgatva aludtunk. Arról álmodtam, hogy olyan szép leszek egyszer, mint az az asszony, aki abban a völgyben élt valamikor egy olyan időben, amit én nem ismertem, és ha ismertem is volna, mára egész biztos el is felejtem.”
Van, akinek a húsvét bensőséges, nyugalmas, máshol harsogó és életigenlő. Zsuzsáéknál a második volt. Mese a Káli-medencéből, még a hipszterizálás előtti időkből.
Kék, fonott zsinór a kisdobos síphoz, az úttörők kívülről megtanulandó 12 pontja, orosz indulók „A Föld fog sarkából kidőlni”... hejj, micsoda idők voltak!
Emlékek, álmok, hazatérés...
A hűvös márványasztalok, a presszó kávé illata és a becelofánozott rigójancsik között ott bujkál valami soha el nem tűnő, édesen nosztalgikus hangulat.
A nyolcvanas évek látszólagos jólétet teremtett, az akkori gyerekek számára számos izgalmat hordozott magában. Neked melyik hiányzik manapság leginkább a listáról?
Náray Tamás nagypapája egy igazi vátesz volt... vajon mit szólna hozzá most, hogy a jóslatai teljesülni látszanak?
Azt hitted, már régen elengedted, már nem jelent számodra semmit. Aztán véletlenül meglátod egy társaságban...
Te mikor kapsz hülyét az IKEA-ban? A fürdőszobáknál vagy a szőnyegeknél? Valamiért mégis újra és újra ott találod magad! És ez bizony a jövőben is így lesz...
Mindenkinek van saját Csehtamása. Ő itt a miénk. És a tiéd milyen?