Képzeld el, hogy egy olyan világban élsz, ahol a gyerekedet alapból lenézik, az iskolában nem foglalkoznak vele, a rendőr szerint simán fel lehet pofozni, és ha kilyukad a foga, akkor azt egyszerűen kihúzzák. Azt hiszed, mindez túlzás? Pedig a valóság ott van a szomszédodban.
A legtöbben legfeljebb a buszmegállóban vagy a tévében láttak cigányt, mégis azt hiszik, mindent (azaz minden rosszat) tudnak róluk.
Az Y nemzedék egy része ma már anyuka, apuka, állása van, lakáshitele van, túl van pár kudarcon meg tanulságon. Szóval tényleg, hagyjuk már ezt.
A látszat sokszor csal.
Feminista vagy, és borotválod a lábad? Na, ne már!
Vajon mitől lesz közösség egy közösség, ha önkényesen határozzuk meg, kik maradhatnak benne, és kiket kell onnan eltávolítani?
„nem minden sovány lány anorexiás,
nem minden sovány lány bulimiás,
nem minden sovány lány salátás lány,
és nem minden sovány lány divatból sovány,
de minden sovány lány örül az elfogadásnak.”
„Szívem szerint utánakiáltottam volna, hogy neki adom a kártyám boldogan. Cserébe viszont kérnék tőle egy szívességet.”
Tipizálunk, ítélkezünk, utálkozunk. Akkor ezek szerint tipikus magyarok vagyunk?
Azért az apáknak sem könnyű, ha a család teljes jogú tagjává akarnak válni... olvasói vélemény.