Címke: előítélet

Félelem, előítélet, megbélyegzés, szembenézés, emberek, akik mind-mind mások, és közben ugyanolyanok. Meglehetősen izgalmasra sikerült a hétfő esti Hello, WMN!

Szép új világunk: a néniland és bácsibirodalom!

„Miért van nekem göndör hajam? Akiknek sima, egyenes hajuk van, azoknak sokkal jobb. Miért kell nekem másképp kinézni? Nem jó ez így, én érzem.”

Két gyerek a menetiránnyal szemben. És egy kicsit mindenkivel szemben.

Egy anyuka első ránézésre, nekifutásból felháborodott egy kamasz fiú kinézetén, olyannyira, hogy savazós nyílt levelet írt az illetőnek, gyors végkövetkeztetéseket levonva a ruházata alapján. Mi viszont azt mondjuk: ÁCSI! Ne ítélj olyan elhamarkodottan.

Adja isten, hogy soha se kelljen a helyébe lenned annak, aki menekül, aki halálos betegséggel küzd, aki abúzus kapcsolatban él... Elég csak a helyükbe képzelni magad, hogy érzékenyebben reagálj... és nem mondj ilyeneket:

Vendégvélemény arról, ami az elmúlt időszakban „nőügyben" történt. A vak komondortól a gólyatábori erőszakon át a Kiss László-ügyig.

„De tegyük fel, csak az én kedvemért, tegyük fel, hogy az átlag nőnek nem ez a fő célkitűzése. Hogy többre tartja magát ennél. Hogy értékpiramisa csúcsán nem a feszes segg áll." És ez csak három mondat a cikkből.

A lányok szépek, kedvesek. A fiúk meg viccesek, okosak. Ez megy szinte születéstől fogva, és erre társadalmi sztereotípiára egy harmadikos gyerekeknek szóló tankönyv most csúnyán ráerősít. Hogy mi a baj azzal, ha így beszélnek a gyerekekkel szépségről? Új sorozatunk első részéből kiderül. Dr. Gyurkó Szilvia írása.

Nem csak a közoktatásra férne rá egy komolyabb átalakítás. Sajnos a gyerekvédelem is rettenetes helyzetben van. Óriási elvárások, komoly kötöttségek, pénzhiány, előítéletek és rossz szabályozás jellemezte az elmúlt tíz évet. És a tipikus hozzáállás: „ez nem a mi történetünk". Pedig dehogynem.