Iza 28 éves, egy éve él a gödöllői Családok Átmeneti Otthonában a párjával és a három gyerekével. Nagyon nehéz múltat tudhat maga mögött, és a jövőjét illetően is úgy érzi, nincsenek jó kilátásai. De azért az erős ellenszél, és minden kihívás ellenére is igyekszik boldogulni.
Egyesek szerint nincs jobb bébiszitter egy másik gyereknél. Vannak azok az anyák, akik bármikor rábólintanak a vendégre, akik bármikor készen állnak az ovis vagy iskolás társak fogadására. Hogy csinálják?!
„Ha bizonytalan vagy, nem kéne gyereket vállalnod” – hangzik el gyakran a tanács, ami nemcsak hogy nem segít a gyerekvállalásban bizonytalan nőknek, de olyan egysíkú lénynek is tekinti az embert, akiben nincs helye kételynek, egymásnak ellentmondó érzelmeknek. A gyerekvállalásban bizonytalan nők csoportjával alig foglalkozik a közbeszéd, miközben sokkal többen élnek meg ambivalenciát, mint gondolnánk.
A feladat adott volt: szülni, és közben úgy kinézni, mintha ez nem történt volna meg, annak érdekében, hogy A Férfit megtartsuk. Az előtte szólókhoz pedig most Kovács Kokó István is csatlakozott.
Dr. Benkovics Júlia és Palya Bea beszélgetése a nőiség sokszínűségéről, a különböző szerepek összehangolásáról, nőket érintő tabukról.
„Sokkal könnyebben kezelek bolhaként korábban elefántnak tűnő dolgokat, amióta nemcsak a saját érzelmeimet cipelem a lelkemben, hanem három másik emberét is. Egyszerűbben nézek magamra vagy egy helyzetre kívülről, és jutok arra a következtetésre, hogy itt nem lehet mást tenni, mint továbblépni.”
Rémes dolog a kialvatlanság, és egy anyának bizony gyakran akár évekig együtt kell élnie vele.
Egy túlhajszolt, egymásnak ellentmondó elvárásokkal teli világban sokszor nem könnyű kismamának lenni. Az anya-magzat kapcsolatanalízis a pszichológia egy olyan eszköze, amely többek között abban is segít, hogy erősítse a várandós nő kompetenciaérzését, valamint kapaszkodót ad ahhoz, hogy a világ zaját megszűrve az anya könnyebben kapcsolódhasson magzatával.
Szabó Henrietta festőművész megkérdezte pályatársait, kinek milyen tapasztalata van az anyaság és a művészet összehangolásáról. Felhívására húsz nő küldött választ, szövegeiket összefűzi a bűntudat, a megvalósulatlanság és az elszigetelődés érzése, miközben a sorok között ott motoszkál a nagy kérdés: lehetnek-e a gyerekek a „főművek”, és ha igen, az kinek lesz jó.
Egy életük van az anyáknak is, és igenis vágyhatnak a nyári szabadság ízére, a láblógatásra, a tombolásra egy fröccsel a kézben! Legalábbis Anna Eszter szerint.