Ahogy öregszünk – pillanatkép egy egész életen átívelő barátságról
Gyönyörű pillanatkép egy több évtizeden átívelő barátságról, egy kapcsolatról, amiben a feleknek már a mozdulataik is összecsiszolódtak. Neked is lesz majd ilyen barátnőd?
Gyönyörű pillanatkép egy több évtizeden átívelő barátságról, egy kapcsolatról, amiben a feleknek már a mozdulataik is összecsiszolódtak. Neked is lesz majd ilyen barátnőd?
Hogyan segítsd át magad a holtponton, amikor úgy érzed, már mindent megtettél, de semmi nem elég, és fogytán van az erőd? Ismerős? Hát, nekünk is. Válasz is van. Dr. Buda László pszichiáter elmondja.
Beszéljünk a pillanat kultuszáról. Valóban annyira fontos „megélni a jelent"? Akkor is ha a jelen ijesztő és szomorú? Tényleg semmire sem jó a stressz, a szorongás? Na, nézzük!
Minden megvan az ünnephez, hiszen hetek óta azért loholsz, hogy jól sikerüljön a nagy nap. Aztán utána rájössz, hogy „csupán" lényeg veszett el belőle. A figyelem, az idő, amit a szeretteidre fordítasz, a lelassulás. Persze, még csak november közepe van, de ha most nem változtatsz, akkor karácsonykor megint minden ugyanolyan lesz, mint tavaly... csodamentes.
Gabi ezen a héten könnyeket csalt a szemünkbe. Eljutott ugyanis arra a pontra, amikor muszáj volt visszanyúlni a kezdetekig, és szembenézni azzal, vajon miért pakolta magára azt a sok-sok kilót? Miért nem volt semmi önuralma, és miért vette ennyire semmibe önmagát? Kemény vallomás következik.
Van az a pillanat, amikor számba veszed, hogy kinek mivel tartozol köszönettel... Neki most jött el. És neked?
Ha eljöttél volna... de nem jöttél. Mélyen személyes „levél" a férfinak, aki nem volt ott. Vajon, mi lett volna, ha...? Vasárnap esti olvasnivaló.
Történet egy váratlan találkozásról. A múltból egyszer csak felbukkanó arcról, és a helyzetről, amivel kezdeni kellene valamit. Fiona cikkében senki nem az, akinek látszik...