A miénkhez hasonló élményekről olvasni rendkívül megerősítő élmény lehet. Végre kiderül, mi a bajunk, és az is, hogy nem vagyunk egyedül. Ám ha nem keresünk fel szakembert, az öndiganózis könnyen félrevihet minket, és csak tovább ront a helyzeten.
Menekülne, de a busz nem akadálymentes. Szennyezett területen él, mert másra nem futja. A legnagyobb hőségben is az aszfalton robotol. Velük ki törődik? Ha nem csökkentjük a társadalmi egyenlőtlenségeket, óriási veszteségeink lesznek.
Kiadta éves trendjelentését az Amerikai Pszichológiai Társaság. A lista izgalmas látlelet a világ jelenlegi állapotáról, de arról is sokat elárul, hogyan boldogulhatunk benne a jövőben. Érdemes rászánni tíz–tizenkét percet, és átböngészni ezt az összefoglalót, annál is inkább, hogy az elmúlt két év tükrében nagyon úgy tűnik: az emberiség több nagy problémájára a lélektan adhat választ.
Hiába tűnik úgy, hogy többet beszélünk a mentális problémákról, mint valaha – a pszichés betegségeket még mindig jelentős tabusítás és stigmatizálás övezi. És ez nagy baj. Mert ha nincs segítség, akkor a bajok újratermelik önmagukat; ma már a gyerekek körében az egyik vezető halálok az öngyilkosság, és többen szoronganak, depressziósak, mint valaha. Ez áll az idén a gyerekjogok világnapja fókuszában – és erről írt szakértőnk egy kiváló, alapos cikket:
Arra neveltek bennünket, hogy hangzatos tanácsokkal pikk-pakk megoldjuk a másik gondját, ám ezzel többet ártunk, mint gondolnánk. Most depresszióval küzdőkkel gyűjtöttük össze, mi az, ami csak ront az állapotunkon, és hogyan lehet VALÓBAN segíteni.
Hogyan hatott a járvány a családi életre? Mi a távoktatás mérlege? Milyen a gyerekek-szülők-tanárok pszichés állapota, kiket sújtott a legkeményebben ezen a téren a pandémia? Hogyan segíthetünk a gyerekeknek feldolgozni a hosszú távú problémákat? Izgalmas friss adatok az UNICEF reprezentatív felmérésből és szakértők tanácsai:
„Egy döntés az vagy fontos, vagy könnyű.”
Nekünk, szurkolóknak az a felelősségünk, hogy megértsük: a sportoló teste, elméje, lelke nem köztulajdon. Az, hogy megengedik nekünk, hogy nap mint nap nagyítón át figyeljük őket, a teljesítményüket, nem jelenti azt, hogy jogunk van élve felboncolni őket. Azon túl, hogy a pályán, páston, medencében a maximumot nyújtják, nem tartoznak nekünk semmivel, de semmivel. Csepelyi Adrienn gondolatai arról, hogyan bánunk a sportolóinkkal.
Pszichológusokat kérdeztünk arról, milyen változásokat tapasztalnak a praxisukban a járvány kitörése óta: hogyan vált be az online terápia, milyen tüneteket erősített fel vagy okozott a helyzet, milyen nehézségekkel szembesülnek ők a virtuális térben.
„Egymásnak megyünk a kommentfolyamokban, hogy ne kelljen szembenéznünk a saját szorongásainkkal. Az »astrások« a fejét vennék minden olyan újságírónak, aki leírja, hogy egyes országok leálltak az oltóanyag beadásával. A »kínaisok« azokat küldenék el melegebb éghajlatra, akik kételyeket fogalmaznak meg a Sinopharmmal kapcsolatban. A »pfizeresek« lapulnak, mert őket irigylik a legtöbben.” Covid- és oltáspánik. Várakozás és vakcinairigység. Életünk 2021 márciusában.