„Sokáig csak állványos mikrofont tudtam használni, annyira remegtem” – Péterfy Bori a Popfilterben
Aki egy átlagos hétköznapon is minden, csak nem átlagos
Ha az ember képes túllépni a csodálaton, amikor Péterfy Bori belép a konyhájába (a WMN szerkesztőségében a konyhába toppan, aki megérkezik), akkor rendkívül izgalmas megfigyeléseket tehet. Például, hogy milyen jó vele beszélgetni. Mármint hétköznapi, emberi dolgokról. S bár a műsor szempontjából ez a legkevésbé fontos mozzanat, hadd tűzzem ide: Péterfy Bori hétköznapiságában is épp annyira lenyűgöző, mint a színpadon, álljék ott bármely minőségében. No de aztán a mikrofon előtt! Néha már-már önmarcangolóan őszinte. Nincs mellébeszélés nála, és közben az egész beszélgetés alatt engedi, hogy sebezhetőnek lássuk. Talán sosem éreztem még annyira emberinek, mint amikor arról beszélt, micsoda erőfeszítésekbe telik neki néha a hétköznapi, bürokratikus világhoz igazodni (ó, Bori, nincs, amit ennél jobban átéreznék a diszkalkuliámmal!), és közben pontról pontra kibontakozik előttünk, mennyire elemző-rendező típus alkotás közben. Hogy úgy csapatjátékos, hogy közben szigorúan meghúzza a határokat. Vagy például, hogy nem fél kimondani: nem a legkönnyebb időszakában beszélgetünk. Egy ponton pedig ő kérdez, s ebben a kérdésben benne van a műsor történetének egyik legemberibb pillanata. A mai epizódban tehát: Péterfy Bori! Popfilter – Szűrjük a zajt!
–
A Popfilter további epizódjait itt találod:
