Viszonylag kevés olyan csodagyerek-történetet tudok, ahol nem szerepel kiégés, talajvesztettség és összeomlás a pályaív bizonyos pontján. Gerendás Danié ilyen, és saját bevallása szerint ezt annak (is) köszönheti, hogy édesapja se elkallódni nem hagyta, amikor lustaságból nem akart gyakorolni, sem pedig összerogyni az elvárások súlya alatt. Azok ugyanis sosem voltak eltúlozva.

De hogyan építkezik a karrierjében valaki, aki már hét-nyolc évesen is profi dobos volt – a szó minden értelmében? Milyen érzés, amikor abba akarja hagyni a dobolást, de aztán Presser Gábor hívja maga mellé zenélni? Ki az, akinek nem tudna nemet mondani – és ki, akivel a legszívesebben dolgozna együtt producerként? Mennyire gyötrelmes kezdő dobosként a gyakorlás, és miért jobb bármilyen más hangszeren kezdőnek lenni? Mennyire fontos egy zenésznél a karizma, a megjelenés, az, hogy emlékezzenek rá valamiről a zenén túl is? 

Gerendás Dani lenyűgöző profizmussal építi a karrierjét, ha kell, lezár és vált, ha úgy érzi, akkor a nulláról kezd el valami teljesen újat. Egyszerre vezeti a megfontoltság és az intuíció, és eddig nagyon úgy tűnik, hogy ez a tökéletes párosítás. Huszonnégy éves korára rengeteg mindent elért már, de még hosszú a bakancslistája.

Most épp Amerikában próbál majd szerencsét – előtte még eljött hozzám, és beszélgettünk egy jót. Arról például, mennyire sebezhető egy előadó, amikor a mikrofon mögé áll. Hogy mi a feladata egy jó producernek. Hogy hol kell lerakni az egót, és hol kell határozottan képviselni azt, ami szerintünk a helyes. 

Rengeteg bölcsesség, tapasztalat és érdekes sztori – és még mindig felháborítóan fiatal. De pont ez a legjobb benne!

Csepelyi Adrienn

A Popfilter további epizódjait itt találod: