„Alig vártam, hogy eladjam a lelkem!” – Dzsúdló a Popfilterben
A névjegykártyájára legszívesebben azt írná: „egy kedves srác”. Nem kell sokat hallgatni az adásból, hogy kiderüljön: tényleg az. Olyannyira, hogy az ember hajlamos azt keresni, hol az átverés. Jelentem, én egyelőre nem találtam meg. Borsodban nőtt fel, de mindig is a mainstreambe vágyott, és most ő az egyik legfelkapottabb előadó Magyarországon. Annak idején még kapákat osztogatott a közmunkásoknak, ma már megtölti a Budapest Parkot, nem veszi sértésnek, ha azt mondják, női lelke van, és tudatosan megy szembe a toxikus maszkulinitással. A beszélgetés során elmagyarázza, miért van ez így, mesél a gimis éveiről, arról, mit érzett, amikor először nézte vissza magát egy videóklipben, az adás végére pedig szó szerint az alsónadrágjáig jutunk. A mai adásban tehát Juhász Márton, azaz Dzsúdló. Popfilter – Szűrjük a zajt!
–
1. „Most már minden bánt. Most már mindenen megsértődök!” – mondja nevetve a felvetésre, hogy folyamatosan skatulyákba szeretnék belesuvasztani. Gyűlöli a skatulyákat, kifejezetten hangsúlyozza, hogy ő nem rapper, és nem is trapelőadó.
2.
„Én soha nem akartam underground lenni, de akarva-akaratlanul az underground közegből nőttem ki” – mondja arra a felvetésre, hogy popelőadóként rendre megkapja: eladta a lelkét. Ő mindig is mainstream előadó akart lenni. „Alig vártam, hogy eladjam a lelkem!”
3. Mezőzomboron nőtt fel, Borsodban. Szerény körülmények között nevelődött, de mindent megkapott, amire igazán szüksége volt. Azt mondja, a mai napig meglepődik azon, hogy a szülei miként tudták ezt biztosítani – és hogy soha nem is érzékeltették vele, mennyit kell ezért dolgozniuk.
4. Nagypapája kántor volt, nagymamája sekrestyés. Egy évig járt egyházi iskolába, ahol csupa jobb körülmények közül érkező gyerek vette körül, ez kifejezetten nyomasztotta, bár nem ez zavarta a legjobban. „Ez az egész egyház-vallás dolog ott szakadt le rólam teljesen. Olyan volt, mintha a többiek egy teljesen más világban mozogtak volna.”
5. A szövegeiben szembemegy a klasszikus hiphop-sztereotípiákkal: a felszínes, pénzközpontú élet, a nőkkel való csúnya bánásmód kifejezetten taszítja, amióta rájött, hogy ezek hamis dolgok, az ezzel flexelők nagy része nem is úgy él, ahogy mutatja.
„Mindig azzal tudtam a legjobban csajozni, hogy én nem olyan vagyok, mint a többi srác” – mondja, de ezt nem úgy érti, hogy direkt azt mutatta, amire a lányok vágytak, hanem úgy, hogy ő maga tényleg olyan, ahogyan a szövegeiben megénekli.
6. Azt mondja, ilyen szövegekkel tíz évvel ezelőtt nem tudott volna Magyarországon érvényesülni, ugyanakkor még mindig erős hatást váltanak ki az olyan témák, mint hogy „a fiúk is szoktak sírni”. De épp azért hangsúlyozza már az ilyesmit, mert élvezi a hatást.
7. Az első albuma készítésekor nem érezte már, hogy szülőfalujában otthon volna, de azt még nem tudta, hová tartozik. Mostanra ez az ellentét feloldódott benne, és nagyon jól érzi magát Budapesten, ugyanakkor hazatérni is nagyon jó érzés a számára.
8.
„Azt szokták mondani, hogy olyan női lelkem van” – mondja, amikor arról mesél, hogyan áll a párkapcsolatokhoz vagy az élethez. Saját bevallása szerint erre csak néhány éve döbbent rá, és egyáltalán nem érzi gáznak.
Az adásban elmeséli ennek okát is: lányok között nőtt fel, így egészen máshogy szocializálódott, mint a korabeli fiúk (ilyenek nem voltak Mezőzomboron akkoriban). Ezért van, hogy nagyon szembe akar menni a toxikus maszkulinitással.
9. Nagyon fura érzés volt visszanéznie magát az első klip felvételekor. „Közben éreztem persze, hogy ez az én testem és én mozgok így, de akkor is nagyon fura volt.”
10. Sok tetoválása van, például Peter Griffin a Family Guyból a combján, de van egy Édesanyám felirata is, ami egyáltalán nem ironikus, hanem a szeretet jele.
Jó szórakozást kívánunk szerkesztőmmel, Dián Dórival!
Csepelyi Adrienn
A Popfilter további epizódjait itt találjátok:
