Az autisták elveszett generációja: rengeteg felnőtt, középkorú nő kapott téves diagnózist
Lélektani határ dr. Madarassy-Szücs Anna gyerek- és ifjúságpszichiáterrel
Ki ne emlékezne az Esőember című filmre? Sokan bő három évtizeddel később is a Dustin Hoffman által megformált karakterrel azonosítják az autizmussal élőket, ám ez több szempontból tévút. Nemcsak a különleges (savant) képességek megléte vagy hiánya miatt, hanem azért is, mert nem minden autista ember fehér, középosztálybeli és/vagy férfi, és egyre többen vannak azok is, akik csak most, felnőtt korukban jutnak el a diagnózisig. Akár évtizedeket is leélnek a mélyebb önmegértés lehetősége nélkül egy olyan világban, ahol másodpercek törtrésze alatt formálunk egymásról véleményt, és gyakran elutasítjuk azokat, akiket „furának” észlelünk. De ki határozza meg, mi számít normális kommunikációnak? Hogyan tudnánk jobban beszélni egymás „nyelvét”, miközben mindenki büszke maradhat az anyanyelvére, a saját idegi működésére? Mert az autizmus, az ADHD vagy a diszlexia nem betegség: érvényes létezési mód, ami gazdagítja a közösségeinket. A Lélektani határ évadzáró epizódja következik – a vendégünk dr. Madarassy-Szücs Anna gyerek- és ifjúságpszichiáter, a Neurodiverz Műhely vezetője.
–
Itt tudjátok megnézni:
Itt pedig meghallgatni:
A Lélektani határ további epizódjait itt találjátok:
Kiemelt képünk forrása: WMN