„Most legalább tudom már, hova tartozom. A világhoz, vagy a világ tartozik hozzám, az mindegy is, mert itt maradtam, de hogy minek, arra még nem jöttem rá.” Vasárnap esti novella.

Miközben a mi gyerekeink ma visszaültek az iskolapadba, ez a magyar kamasz lány hamarosan újra útnak indul a családjával... csak előtte még itthon is megjelent a regénye. Már bejárta a világot a családjával, mindenhol annyit maradnak, amennyi jólesik. És ő intézményes iskola nélkül is... tanul. Beszélgetés egészen különleges tinédzserrel:

... és ti kit látnátok (vagy láttatok volna) szívesen a Vastrónon?

Antiszabópéter, anticoelho, antioravecznóra. Imádjuk.

Kemény Zsófi indahouse.

Amennyire szeretjük, annyira nehéz interjúalany. De nem baj, megér minden percet. Mácsai Pál külső csínről, belső bohócságról, poros és modern színházakról, a Terápiáról, saját hedoinzmusáról és az édesapja művészetéről... Gyárfás Dorka beszélgetett vele.

Kezdjük azzal, hogy bár csak három betű, de azt mindannyian rosszul ejtjük...

„Felüdülés végre egy olyan vígjátékra beülni, ami nem altesti poénokkal vagy rossz(ul fordított) szóviccekkel próbál megnevettetni, hanem hosszan felépített gegekkel és jellemkomikummal üzen hadat a nevetőizmoknak.”