Naponta megyünk el mellettük, szinte már észre sem vesszük őket, nemhogy az életükön gondolkoznánk. Ám érdemes egy kicsit jobban belelátni a helyzetükbe, hogy észrevegyük, mennyi különdéle sors bújik meg az utcák árnyai között. Beszélgessünk egy fontos ügyről A láthatatlanok című film kapcsán.
A kérdés persze önmagában is baromság, de fel kell tennem, hogy érthetővé váljék a dilemmám: jobb előadó, értékesebb művész lesz-e valaki attól, hogy decensen öltözik? Vagy fordítva: ront-e a művészi értéken az, ha az illető szexin vonaglik a színpadon?
A siker sem igazolás arra, ha valakit olyan pályára kényszerítenek, ahol kiszolgáltatottnak, magányosnak, a saját belső igényeihez képest elnyomottnak kell éreznie magát.
Elő a farbával: neked mennyi lett?
A táncművészeknek pár hét kiesés is komoly problémát okozhat, így azok, akiket a világjárvány a négy fal közé szorított, minden kreatív megoldást felhasználtak arra, hogy megőrizzék a gyakorlás és önmaguk fejlesztésének folytonosságát – ahogy ezt a riport képei is tanusítják.
Közkívánatra következzék most egy könnyedebb nyári olvasmánylista, amit a kommentszekcióban a végtelenségig bővíthettek, és akkor tuti mindenki a neki megfelelő könyvvel tud majd kicsit lazítani.
Ilyen az, amikor valaki halálos ítéletet kap egy családban.
Felhőtlenül játszott a hangjával, mi pedig boldogan játszottunk vele! Ugye, Frakk?