„Láttam nemzedékem legjobb elméit az őrület romjaiban, hisztérikusan lemeztelenedett éhezőket, a néger utcákon vonszolva magukat hajnalban egy mérges belövés tűjét áhítozva.” A költemény, ami nemcsak rengeteget tett a szólásszabadságért, de megnyitotta az utat más, korábban obszcénnak bélyegzett könyv számára is.
Nincs természetesebb reakció, mint hogy a világjárvány nyomán arról gondolkodunk, miféle korszakhatárhoz érkeztünk, és milyen jövő áll előttünk. Elődeink ugyanígy tettek a történelem különféle katasztrófái után.
Kilépni az addig ismert világból, és mindent a nulláról kezdeni – elképzelhetetlenül nehéz lehet. Deborah Feldman mégis ezt választotta, amikor huszonhárom évesen, már édesanyaként úgy döntött, nem tud tovább a New York-i haszid zsidó közösség szabályai szerint élni, amiktől egész életében szenvedett. Ezt a történetet írta meg az Unortodox című könyvben – ami pár hete nálunk is kapható –, amiből sikeres Netflix-sorozat készült. Mi pedig főleg arról faggattuk, mi történt vele utána, hogyan él most Berlinben.
„Egyetlen szeszélyt sem lehet furcsának minősíteni, kedvesem; mindegyik a természettől fogva való” (De Sade: Filozófia a budoárban). Egy zseni szavai ezek vagy egy pszichopata manipulációja?
Csepelyi Adri garantáltan alkoholmentes megoldása!
A szív hídjai, Millió dolláros bébi, Gran Torino – melyik a kedvenced?
Szent Péter esernyője, Noszty fiú… megvan? Hogy muzsikálsz Mikszáthból?
Egyél, nézz vagy olvass Afrikát!