„Egyszer meg a közönség lábai elé pottyantam »Vasmacsóként«, de mindenki azt hitte, hogy ez is a műsor része, tapsoltak. Kevés olyan műfaj van, amelynek mellékhatásaként röhögve néznék végig, hogy nyakát töri az ember.” Dolák-Saly Róbert elmeséli, hogyan tanulta meg, hogy rossz látási viszonyok között nem szabad félrelépni:

Hiába tartottak zárva a mozik az év több mint felében, és hiába maradtak el tucatjával a 2020-ra szánt bemutatók, mégis találtunk fontos értéket az idei felhozatalban. Ezeket a filmeket volt érdemes látni az idén – Dorka szerint:

Ha szeretnél visszarepülni a hatvanas évekbe, de annak is egy glamúrosabb változatába, megmutatjuk, hogyan teremthető meg az illúziója…

A Netflix ünnepi szenzációja sajnos nem váltotta be a reményeinket, hiába növesztett hozzá olyan szép, tekintélyes szakállt George Clooney…

Az alapvetően rendkívül szemérmes színész, Mucsi Zoltán kivételes önvallomása levette Both Gabit a lábáról. Olyannyira, hogy állítja: mindenki megérdemelne így az év végére némi „Mucsit”. Könyvajánló.

„Anya, nagyon szeretem Halász Juditot.” – Bele sem gondolunk, mekkora ereje van egy ilyen mondatnak egy kislány szájából, aki nem Magyarországon nő fel. Trembácz Éva Zsuzsanna elmondja, mit jelentenek a külföldön (és a fővárostól távol) élőknek az online közvetítések.

A nagy kérdés: túlélik-e a mozik az idei ínséges évet, illetve hányan lesznek, akik hosszú távon a képernyőt választják a széles vászon helyett?

„Én csodálkoztam magamon a legjobban, hogy mekkora ívet jártam be ebben az évben. Lebuktam a mélységbe, és a fenekén elrúgtam magam a víz felszíne felé. Most már csak felfelé vagyok hajlandó tartani” – mondja Balanyi Szilárd, aki a Quimby billentyűseként még az átlagosnál is nehezebb évet zár, mert őket még csak nem is kizárólag a járvány sújtotta.