„Azt szeretném, ha a való életben sem szurkolna senki a Scarpiáknak. Az operában olyan egyszerű és tiszta ez. Ha nem kellene eljutni a tőrdöfésig, mert a Scarpiák képesek volnának uralkodni magukon, és azzal foglalkozni, amiben oly csodálatosak.” Az utóbbi évek egyik legfontosabb kérdése, mit tegyünk egy nagy művész életművével, ha az emberről kiderül, hogy közel sem makulátlan.

Egy híd, amely ma már csak elemeiben él tovább szerte az országban, pedig összeköt minket a saját történelmünkkel. És micsoda sztorija van!

Hatalmasat változott a divat, amióta ők voltak a porondon. Most, hogy leporolják a sorozatot, ideje újragondolni a ruhatárukat is:

A Mészöly Miklós-centenárium alkalmából az életmű egyik legavatottabb szakértőjével beszélgettünk. A pálya legizgalmasabb kérdésein belül szóba került természetesen bonyolult, legendás szerelme Polcz Alaine-nel is, aki az elmúlt években olvasottabb szerző lett a férjénél (pedig ő nem is tartotta magát írónak). Olvassátok el!

Ő volt az a színésznő, aki – túlzás nélkül – megtanította a budapestieket magyarul. Nem hiszed? Olvasd el Blaha Lujza regénybe illő történetét:

A nosztalgia erős hívószó, és egy nagyon fontos dolgot ne feledjünk: a Szex és New York-jelenség egyik titka, hogy elhitette velünk, nekünk is jár egy életen át tartó, feltétel nélküli, összekacsintós, fél szavakból megértős, bármikor rendelkezésre álló barátság. Na, épp ezt köpi szembe most a Samantha nélküli folytatás.

Molière társadalombírálata ma épp annyira érvényes, mint 350 évvel ezelőtt volt. Ez kétségkívül sokat elmond mind a zseniális francia drámaíróról, mind rólunk…

„Nagyon sok gyerekkel elhitetik gyerekkorában, hogy nem kreatívak és nem tudnak rajzolni, hogy az alkotás tevékenysége »nem mindennapi«. Pedig az.” Ti készítettetek már zine-t? Ha nem, akkor arra buzdítunk benneteket, hogy próbáljátok ki! Mi most megmutatjuk a kedvenceinket!