Autonóm nők, nem hétköznapi anyák, tragikus komikusok, összetett szerepek és szenvedélyes történetek. Ezért szeretjük őt.

Megérkezett a mozikba a Szólíts a neveden! francia párja.

Mindössze 43 évet élt. Összetört a szíve.

Ahogy a vizuális kultúránk, úgy a fotográfia is sokat változott az elmúlt évtizedekben. Így fordulhat elő, hogy míg korábban elképzelhetetlennek tűnt, ma már futótűzként járja be a világot egy partra sodort, halott kisfiú fotója. Filákovity Radojka egyebek mellett erről a jelenségről is beszélgetett Révész Tamással:

„Stephen King közel három évtizede adott könyvet a kezembe, elűzte a magányt és megszabadított a szörnyeimtől” – egy igazi rajongó mesél arról, mit adott neki a horror koronázatlan királya, és hogyan segített neki legyőzni a félelmeit.

Az ARC plakátkiállítás az idén sem okozott csalódást, Dián Dóri hol a nevetéstől, hol a szomorúságtól sírt.

Miért mindig csak a színészek vagy a rendező teljesítményéről beszélünk, amikor egy új filmet bemutatnak? Miért nem tapsolunk például a látványtervezőnek is, aki egy egész világot épít fel a karakterek köré? A héten mozikba kerülő A feleségem története például igazi csemege ilyen szempontból: egy nagyszabású kosztümös film, amihez a XX. század legszebb éveit kellett megidézni – és most megmutatjuk, kinek a tervei alapján.

„Sok szempontból különleges, okos és kulturált, ám erősen tétova fiatalok életük egy közös kereszteződésében keresik a nekik megfelelő utat, de nincs elég önbizalmuk, és egymásban sem tudnak bízni eléggé.” Sally Rooney vadonatúj regényét ilyennek látta Kurucz Adrienn: