„Eljött a hallgatás ideje nálam, és jólesik” – mondja nekünk a 80. születésnapját ünneplő Haumann Péter, a Nemzet Színésze, de ez szerencsére nem jelenti azt, hogy ne láthatnánk még filmen, és ne mesélne régi színházi élményeiről, vagy akár a megbántottságáról is.
Egy izgalmas projekt, amely nemcsak a fiatal női képzőművészek érvényesülését segíti, de fontos társadalmi ügyeket is támogat:
Gálvölgyi Eszter mesélt nekünk két éve a nagypapájáról, a híres bűvészről, aki épp 110 éve született!
Egy anya, akinek furcsa, néha kifejezetten ijesztő gyereke születik, legalábbis ő úgy érzi, hogy valami veszélyeset hozott a világra. Ashley Audrain A szív sötétje című, feszültséggel teli regényében fontos kérdéseket tesz fel az anyasággal és a nőiességgel kapcsolatban. Az íróval Fiala Borcsa beszélgetett.
„A nőket még mindig inkább a tolerancia jellemzi, és én toleráns is vagyok, aki azonban észérvekkel meggyőzhető. Ez viszont nem jelenti azt, hogy hajlanék, mint a nád: egy erős tölgyfa vagyok” – mondja magáról dr. Vigh Andrea, a Zeneakadémia rektora. A magyar klasszikus zene napjának apropóján beszélgettünk vele, szokásához híven elképesztően érdekes dolgokat mesélt: például, hogy miért volt ajánlott hárfázniuk a nőknek a középkorban.
Korunk egyik kiemelkedő rendezője, aki azt bizonyítja, hogy nemcsak hangosan, erőből lehet kivívni az elismerést a nőknek, hanem érzékenységgel, finomsággal, tehetséggel is.
„Felkészülve lenni a halálra nem azt jelenti, hogy az ember félelemben él. Mindössze csak annyit jelent, hogy nem hiszi végtelennek ezt az életet.”
Hányszor kell elkövetnie az embernek ugyanazokat a hibákat, amíg végre tanul belőlük?