A közösségi média zsákutcájáról ír a népszerű amerikai regényíró.

Évezredek óta hisszük, hogy a nők olyanok, mint a macskák – legyen ez akár pozitív, akár negatív jelző. Ti vállaljátok? Előbb olvassátok el, honnan ered mindez.

„Nagyon sokszor inspirált, tudják? Mert magasról tett mindenre – nincsenek szabályok! Ez a kulcs a munkájához” – mesélte róla Martin Scorsese. Ismerjétek meg (ha eddig nem ismertétek volna) Agnès Vardát, akiből tényleg csak egy volt!

Másfél ezernél is több alkalommal szinkronizált Gruber Hugó az adatbázis szerint. Hozzátartozik az életünkhöz a hangja akkor is, ha ő maga lassan tíz éve nincs velünk.

„Rákosi Szidi holmi kiállhatatlanságukban komikus vénasszonyokban meg gonosz boszorkányokban elég jó. Mikor magamagát játssza.” Ha boszorkány volt is a magánéletben, zseniális húzásokkal irányította a színházi életet és a férfiakat. Olvassatok Rákosi Szidiről!

Presser Gábor volt kolléganőnk édesanyjának kedvence, „őérte rajongott egyedül életében, senki másért”, úgyhogy most egy erősen szubjektív születésnapi köszöntés következik Szentesi Évától:

Magukat fákhoz, olajvezetékhez láncoló aktivisták, pályára, filmpremierre beszaladó civilek – Csepelyi Adrienn arról ír, vajon hatásosak-e manapság az efféle demonstrációk.

Majdnem negyven évet vártunk a Top Gun folytatására, Bányász Attila elárulja, érdemes volt-e: