A sorozat, ami nem az egyetemista lányok szexuális életéről szól
Érdekel, milyen az egyetemista lányok szexuális élete? Akkor ne ezt a sorozatot válaszd. De ha szórakoztató élvezetet keresel egy-két hasznos extrával, akkor jó helyen járhatsz...
Érdekel, milyen az egyetemista lányok szexuális élete? Akkor ne ezt a sorozatot válaszd. De ha szórakoztató élvezetet keresel egy-két hasznos extrával, akkor jó helyen járhatsz...
Egy francia filmet ajánl a figyelmetekbe Kurucz Adrienn, amely bár vígjáték, nagyon is fajsúlyos kérdést boncolgat: milyen ma egy ember élete, aki egyszer csak rádöbben: most már ő is „fogyatékosnak” számít az embertársai szemében.
Nemes Nagy Ágnest szavalni terápia, állítja Szentesi Éva, és ez az írás a költő emlékének szól:
Egy biztos: filmek szempontjából el leszünk kényeztetve! Íme:
Így hat a generációkon keresztül való elhallgatás és elfojtás:
Elő a farbával: szerintetek kinek a feje vetette le leginkább a parókát? Taylor Lautneré az Alkonyatban? Vagy Nicole Kidmané a Pusztítóban? Esetleg John Travoltáé az utóbbi tizenöt év bármelyik filmjében? És milyen a jó filmes paróka?
„Egyetlen vágyam, megőrizni azt a csodát, ami a miénk.” Alfred Stieglitz írta ezt jövendő feleségének, Georgia O’Keeffe-nek, akiből a huszadik század egyik legfontosabb alkotója lett. Egy különös szerelem története, amely csak úgy maradhatott életben, ha több ezer kilométer és a szenvedélyes szavak lettek az őrei:
Hogyan mulattak a magyarok 1922 szilveszterén? Miért lett öngyilkos december 31-én Varga István mozdonyvezető? Mi történt Szőr Józseffel a csutkaszártépő gépnél? És párbajozott-e végül Strasser Sándor az állítólagos brünni mérnökkel? Kurucz Adrienn szemlézte a száz évvel ezelőtti lapokat: