–

Az ügy a 2010-es évek elején indult, amikor Greg Squire, az amerikai belbiztonsági minisztérium nyomozó hatóságának speciális egységében dolgozott, amely kifejezetten a gyermekbántalmazást ábrázoló felvételek áldozatainak azonosításával foglalkozott. Pályája elején olyan felvételekre bukkant, amelyeken egy 12 éves lányt, akit a nyomozás során Lucy néven emlegettek – a saját hálószobájában bántalmaztak.

A képeket az internet titkosított részén, a dark weben osztották meg. Az elkövető gondosan ügyelt arra, hogy ne hagyjon nyomokat, ne maradjon semmi azonosítható a képeken. A nyomozók kezdetben csak annyit tudtak megállapítani, hogy a konnektorok és villanykapcsolók típusa alapján a felvételek valószínűleg Észak-Amerikában készültek.

A hatóságok megkeresték a Facebookot is, abban bízva, hogy arcfelismerő technológiával családi fotók között azonosíthatják a lányt. A cég azonban azt mondta, nem tud segíteni.

A nyomozók ezután a szobában látható tárgyakat kezdték elemezni. Egy kanapéról kiderült, hogy nem országosan, hanem csak bizonyos régiókban forgalmazták. Ez 29 amerikai államra szűkítette a keresést, de még így is mintegy 40 ezer potenciális vásárlót jelentett.

A rózsaszín tégla buktatta le

Az áttörést végül a hálószoba egyik falán látható, festetlen téglaborítás hozta el, amely szemet szúrt a nyomozónak.

„Egyszerűen elkezdtem téglákra keresni a Google-ben. Nem kellett sokáig kutatnom, mire megtaláltam a téglagyártók szövetségét. A vonal másik oldalán lévő nő fantasztikus volt. Azt kérdezte, hogy »tud segíteni a téglaipar?«”

– emlékezett vissza Squire.

A szövetség összekötötte őt John Harppal, aki évtizedek óta téglákkal foglalkozott. A szakember azonnal felismerte a különleges, rózsaszínes építőanyagot: Flaming Alamo típusról volt szó, amelyet a hatvanas évek végétől a nyolcvanas évek közepéig gyártottak egy délnyugati üzemben. Bár az értékesítési adatok nem voltak digitalizálva, Harp egy fontos részletre hívta fel a figyelmet: a tégla nehéz, ezért jellemzően nem szállítják nagy távolságra. Az ilyen anyagokat általában a gyár nagyjából 100 mérföldes körzetében használták fel. Ez alapjaiban változtatta meg a nyomozást.

A korábban azonosított, mintegy 40 ezer kanapévásárlóból először csak azokat vették számításba, akik ebben a földrajzi zónában éltek. Így a lista néhány tucat címre szűkült.

Ezeket az ingatlanokat ezután egyenként ellenőrizték: közösségi médiás profilokat, állami nyilvántartásokat, lakcímadatokat vizsgáltak át. A nyomozók még azt is megkérdezték Harptól, az adott ház stílusa és építési ideje alapján valószínű-e, hogy belső falain Flaming Alamo téglát használtak. Végül egyetlen cím maradt, ahol minden stimmelt.  

A lakásban Lucy édesanyja és annak barátja élt. A férfi korábban már szerepelt a hatóságok nyilvántartásában mint elítélt szexuális bűnelkövető. Az elkövetőt rövid időn belül letartóztatták. A nyomozás során kiderült, hogy a férfi hat éven át rendszeresen megerőszakolta a lányt. A bíróság végül több mint 70 év börtönbüntetésre ítélte.

Az ügy azonban a nyomozóra is súlyos terhet rótt. Squire később arról beszélt, hogy a gyermekek elleni szexuális bántalmazás felvételeinek napi szintű látványa mentálisan is megviselte, házassága tönkrement, és egy időben az alkoholhoz is gyakrabban nyúlt a kelleténél, szuicid gondolatai is voltak. Végül kollégái biztatására szakemberhez fordult segítségért.

Greg Squire évekkel később személyesen is találkozott a már felnőtt Lucyval. A nő elmondása szerint úgy érezte, imái meghallgattattak, amikor a rendőrség végre elfogta bántalmazóját.

Nagy Andi