Mit tehet a szülő, ha az óvodai beszoktatás traumatikusan alakul?

–

Tökéletes óvoda nyilvánvalóan nincs, de azt szülőként én is gyakran érzékelem, hogy a gyerekek számára biztosított feltételekben, valamint az őket kísérő óvodai szakemberek szemléletmódjában nagy különbségek lehetnek. Óvodaválasztás előtt sok szülő – ha egyáltalán van választási lehetősége – igyekszik tájékozódni arról, hogy gyereke számára megfelelő lesz-e majd az adott intézmény. Előfordul azonban az is, hogy menet közben kiderül, nem az a valóság, mint amire számítottak.

Mit tehet az ember, ha nem ért egyet a tapasztalt bánásmóddal? Lehetséges-e egyáltalán valóban jól feltérképezni azt, hogy egy-egy helyzetet hogyan kezelnek majd az óvodapedagógusok? Ha attól félünk, hogy a konfliktus csak tovább mélyül attól, ha a vezetőséghez fordulunk, mit tehetünk? 

Ezekre és hasonló kérdésekre kerestük a választ Rosta Ágnessel, a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány pszichológus munkatársával.

Jó, ha már a nyílt napon is minél konkrétabb kérdéseket teszünk fel

„Az első és legfontosabb a megelőzésben az, hogy próbáljunk meg minél több információt szerezni az intézményről, amit választani szeretnénk. Ezt egyébként a fent említett esetben az édesanya megtette. Olvassuk el az óvoda pedagógiai programját, a szervezeti és működési szabályzatát és a házirendjét! Tájékozódjunk előzetesen arról, hogy az óvoda panaszkezelési dokumentuma alapján kihez fordulhatunk, ha valami probléma merül fel! Ezen kívül jó, ha már az első szülői értekezleten vagy nyílt napon minél több konkrét kérdést teszünk fel pl. a beszoktatási folyamatról, a csoportszobai és az udvari szabályokról, és arról, hogy mi történik, ha egy gyerek ezekhez nehezen alkalmazkodik” – részletezi a pszichológus.

Részletes választ kérhetünk például arról is, hogyan kezelik azt, ha egy gyerek a „kiszabott” beszoktatási idő alatt nem tud jól leválni, adnak-e például több időt. Hiszen az egyéni bánásmódhoz szükség esetén minden óvodás gyermeknek joga van az óvodai nevelés országos alapprogramja szerint is. (A beszoktatási folyamat kihívásairól és kezelési lehetőségeiről korábban már itt is írtunk.)

Egy nehezebb beszoktatási folyamatban minden szereplő – gyermek, szülő, pedagógus – közös érdeke a megoldás. 

„Egyáltalán nem szerencsés, ha egy óvodapedagógus az édesanyjába kapaszkodó, síró gyereket önkényesen kiveszi az anyja kezéből és elviszi. Ez a gyermek számára traumatizáló lehet, és a következő alkalommal sem fog szívesen bemenni” –

magyarázza Rosta Ágnes. Egy tudatosan felépített, közösen kialakított elválási rituálé ezzel szemben biztonságot nyújt – még akkor is, ha a gyerek sír közben.

Bántalmazás: nem csak testi lehet

„A bántalmazás nemcsak fizikai, hanem érzelmi is lehet” – mondja a pszichológus. „Ha egy felnőtt önbizalomromboló megjegyzéseket tesz a gyerek jelenlétében vagy hozzá intézve, az már bántalmazásnak számít. Ugyanez igaz a csenddel való büntetésre vagy a szigorú jutalmazás-büntetés alapú nevelésre is – főleg, ha ezek sértik a gyerek alapvető jogait, például a mozgás, a játék, a szabadidő vagy az alapszükségletek kielégítésének jogát.”

Ráadásul a bántalmazásnak nemcsak az elszenvedője sérülhet, hanem az is, aki tanúja az eseménynek. „A bántalmazást szemlélő gyerek agyában ugyanazok az idegpályák aktiválódnak, mint az elszenvedőnél” – teszi hozzá a szakember.

A legkisebb gyerekek gyakran nem tudják elmondani, mi történt velük, ezért náluk a testi és viselkedéses jelekre kell figyelnünk. A pszichoszomatikus tünetek – éjszakai felriadás, fogcsikorgatás, körömrágás, dadogás – árulkodóak lehetnek, különösen, ha korábban már sikeresen megtörtént a beszokás, vagy a gyermek fejlődése hirtelen visszaesik.

A nagyobbaknál fontos, hogy megtanítsuk őket mesélni a napjukról. „Ha mi magunk is beszámolunk a saját napunkról, és olyan kérdéseket teszünk fel, mint például »Mi volt ma a legjobb?«, »Ki ült melletted ebédnél?«, vagy »Ma is elbújtál a házikó mögé?«, akkor egyre könnyebben megnyílnak, és megbízhatóbban osztják meg velünk a tapasztalataikat.”

Ha problémát sejtünk, első lépésként kérjünk fogadóórát. „Érdemes, ha nemcsak a szülő és az óvodapedagógus vesz részt a megbeszélésen, hanem mindkét oldalról ketten (két pedagógus és két szülő) – így kiegyensúlyozottabb lehet a kommunikáció” – tanácsolja Rosta Ágnes. Hasznos, ha már az elején megegyezünk: valaki írásban is összefoglalja a találkozó tartalmát.

A felek együttműködését nagyban segítheti, ha már a megkeresés során hivatkozunk arra, miért szeretnénk fogadóórát kérni.

Ha a pedagógusokkal folytatott beszélgetés nem vezet eredményre, a szülőnek több lehetősége is van. „Elsőként fordulhatunk az óvoda vezetőségéhez – ezt a lépést azonban érdemes írásban megtenni, hiszen így nyomon követhető a kommunikáció” – tanácsolja Rosta Ágnes.

„Ha a szülő attól tart, hogy a vezetőséggel való kapcsolatfelvétel ronthat a helyzeten, akkor kérheti az óvodapszichológus vagy az intézményhez kijelölt szociális segítő támogatását is. Ők abban is segíthetnek, hogyan fogalmazzuk meg a felvetéseinket, kérdéseinket úgy, hogy azok érdemben eljussanak az óvodapedagógusokhoz és a vezetéshez.”

Előfordulhat azonban, hogy a szülő minden lehetőséget kimerített, de a helyzet továbbra sem változik. Ilyenkor még mindig fordulhat az óvoda fenntartójához – legyen az önkormányzat, egyház vagy más szervezet.

Ha pedig olyan általános problémákat tapasztalunk, amelyek több gyermeket is hátrányosan érintenek, érdemes más szülőkkel is felvenni a kapcsolatot. Közösen írásban jelezhetjük az aggályainkat – először az óvodapedagógusoknak, szükség esetén pedig a vezetőség felé.

Az átlátható keretek mindenkinek biztonságot adnak

„Amikor egy kisgyerek megkezdi az óvodás éveit egy számára ismeretlen, új helyen, egyszerre nagyon sok szabályt kell megértenie, elsajátítania, majd alkalmaznia. Ez a folyamat megterhelő lehet számára. Időbe telik például, míg megtanulja: az udvar melyik részén játszhat, és melyiken nem. Fontos, hogy ebben az időszakban az óvodapedagógus támogatóan legyen jelen, segítse a gyermeket, és életkorának, fejlettségi szintjének megfelelő elvárásokat állítson elé” – hangsúlyozza Rosta Ágnes.

A pszichológus szerint a nehéz helyzetek és a bántalmazással kapcsolatos esetek megelőzésében és kezelésében kiemelt szerepe van az előre kidolgozott gyermekvédelmi útmutatóknak. „Ezek olyan, az adott óvoda működésére szabott dokumentumok, amelyek a tűzvédelmi szabályzathoz hasonlóan segítenek a megelőzésben, az esetek kezelésében, valamint az utánkövetésben is” – magyarázza.

Az ilyen protokollok kidolgozása során azt is egyértelműen rögzíteni kell, hogyan jelezhet egy szülő vagy egy szakember, ha bármilyen bántalmazást tapasztal. Emellett biztosítják azt is, hogy az óvoda minden dolgozója ugyanazt értse a bántalmazás fogalma alatt, és egy nyelvet beszéljenek abban, hogy mi számít bántalmazásnak. Ez a közös tudás olyan alapot teremt, amelyre biztonsággal lehet építeni – és amely nagy segítséget nyújt a legnehezebb helyzetekben is.

Kőrizs Kata