„A széktánc nem csupán érzékiség, hanem önismeret is”
Hogyan fér össze az anyai identitás a széktánccal? Mennyire ítéli meg a társadalom azokat a nőket, akik ezzel az érzéki táncformával tartják karban a testüket?
Hogyan fér össze az anyai identitás a széktánccal? Mennyire ítéli meg a társadalom azokat a nőket, akik ezzel az érzéki táncformával tartják karban a testüket?
Kulturálisan, emberileg, feministaként, anyaként, szingliként… mit adott nekünk Bridget Jones? Például azt, hogy fogadjuk el a fenekünk méretét, és ne adjunk olyan hatalmat mások kezébe, hogy rajtuk keresztül határozzuk meg önmagunkat.
A legnépszerűtlenebb férfiak listáját Bill Cosby szexuális ragadozó vezeti, a legkevésbé kedvelt nőkét pedig Oprah, amiért „nem lehet vele azonosulni”. Itt az idő végiggondolni, mennyire említhető egy lapon a két „bűn”.
„Az agyunk számára az egész modern létezésünk egy stresszhelyzet, egy traumatikus esemény, amiből újra és újra ki kell másznunk, hogy aztán másnap megint visszadobjanak a gödör mélyére”. Az a normális, ha bekattanunk, de lehet (vagy érdemes) így élni?
Olvasónk úgy döntött, nem szül, bármit várjon is tőle a környezet. Elmondta azt is, miért döntött így:
Az idő bőven igazolta ennek a szerelemnek a valódiságát.
„Azt gondoltam, én, akit amúgy sem tartanak alfahímnek, miért ne parodizáljam a mai férfiideált, ami elvileg rám is vonatkozna. Talán ezzel meg tudnám piszkálni azt a férfiképet, aminek szintén nem ártana némi változás.”
Te hogyan neveled a gyerekedet jó modorra?
Ki gondolja azt, hogy egyedül élni rettenetes? Mindenki? Nem, nem mindenki. Vendégszerzőnk nem fest rózsaszín képet az egyedüllétről, nem állítja, hogy mindenkinek úgy kellene döntenie, ahogy ő döntött. Mégis elégedett.
Egy huszonkét éves lány készül az életre. Szeretne edzett lenni, okos, komoly és megfontolt... Hihetetlenül sokat vár el tőle a társadalom, ám ahelyett, hogy ez őt agyonnyomná, szerencsére előbújik belőle a kislány, aki kineveti a világot, kineveti az álságosságot... bennünket pedig megnevettet.