–

Együtt utazni nagyon jó!

Idén rendezték meg másodszorra a SepsiBook Könyvvásárt és Irodalmi Fesztivált. A tavalyi programról készített beszámolókat is kíváncsian olvastam végig, idén pedig nagy örömmel és lelkesedéssel mondtam igent a meghívásra.

Sosem utazunk. Pontosabban tizenkét éve voltunk utoljára valahol pár napot, ezért különös lelkesedéssel és izgalommal vágtunk neki a közel tizenkét órás útnak. Nem élnek már a nagyszüleim, se apukám, így csak pár történet maradt abból az időből, amikor még én sem éltem. A dédszüleimhez is készültem – lélekben és titokban, akik azon a tájon élték az életüket.

Ámulattal tapadtunk az ablaküveghez amikor a domboldalakon megláttuk a tehéncsordákat, a méneseket. Szabadon. A hatalmas és sűrű erdőkből kiharapott zöldeken a kis rönkházakat, körülöttük a kecskéket és birkákat. Kicsit hazaértem.

Mosolygós Középföldének nevezték el a gyerekeim ezt a különleges vidéket

Már kora reggel ott toporogtak a szállodában, hogy mikor indulunk a fesztiválra.

A SepsiBook tere valóban olyan, mint egy leparkolt űrhajó a mosolygós Középföldén. Lekerekített, kupolás, szellős. A könyveken túl mindenfelé szövőfal, textilhinta, babzsákok.

A standok között levegős folyosók. Grund, színpad, játSZÓtér. A tér közepén egy büfévé alakított lószállító, a lelkes rajzolóknak rajzpapírok a labirintus mögötti kuckóban. Gyerekként olyan, mint egy hatalmas gyerekszoba, tele kalanddal.

Csütörtökön már reggeltől installáltuk az Így él Petőfi! című könyv képeit

Megilletődtem amikor többen odajöttek közben gratulálni, kérdezgetni az illusztrációkról, érdeklődni a munkáimról. Még soha nem volt lehetőségem egy ennyire mozgó térben kiállítani, így délután kávét szürcsölve figyeltem, hogy ki, mikor és melyik képnél áll meg elidőzni.

Szendrey Júlia nyert, és ez külön örömmel töltött el.

De aznapra nem csak ennyi jó jutott

A Rókamók és Círmacs mesekönyvről is beszélgettünk.( (ITT írtunk róla korábban)

„Mi és ki is vagyok én a foglalkozásomat tekintve?” – erről faggatott egy kisiskolás csoport. Felkészült, nyitott és okos gyerekekkel. Lenyűgöző kérdéseket kaptam: „Elégedett vagyok-e azzal amit eddig elértem? Ilyennek képzeltem el a felnőtt életemet?”

Az egyik kislány dedikálás után olyan szorosan ölelt percekig, olyan szorosan, hogy szívdobogást cseréltünk. Megismerkedhettem egy ifjú feltalálóval is, akivel kezet ráztunk arra, hogy élete első találmányát mindenképpen megmutatja nekem.

A Könyvvásár hivatalos megnyitóján Kemény István költő, író – Bogdan Suceavă író, matematikus – Vargha Fruzsina, Sepsiszentgyörgy alpolgármestere – Szonda Szabolcs, a SepsiBook programigazgatója mondott beszédet. Magyar és román szavak keveredtek és nyíltak egy új térré, a könyvek terévé.

Aztán Kertész Erzsivel és Lovász Andreával beszélgethettünk egy igazán meghitt és meseszerűt a Cerkabella könyvekről. Utakról, álmokról, kertekről és macskákról.

Másnap a kollázs-workshopon közel harminc kamasznak lehettem játszótársa

Kicsit szoknom kellett, hogy egy teremben rajtam kívül még négy Imola van, de a végére már csak a meglepően tiszta és friss alkotásokra figyeltem.

Annyira színes volt a program, hogy felsorolni sem egyszerű. Beszélgetések, dedikálások, workshopok és fejlesztő foglalkozások követték egymást a fesztivál alatt.

Többek között Berg Judit, Kertész Erzsi, Varró Dani, Harcos Bálint, Dóka Péter, László Noémi, Kiss Noémi, Szirmay Ágnes mesélt, beszélgetett és dedikált. Szabó Róbert Csaba vetélkedőt tartott. De ott volt Parti Nagy Lajos, Kali Ágnes, Vincze Bence, Visky Ágnes is. Molnár Krisztina Rita, Kürti Andrea és Csörgei Andrea foglalkozásokat tartott iskolásoknak. De voltak koncertek és Karda Zenke megnyitója is. (Bocsánat, ha valakit kihagytam, a színes program miatt egy másik cikk is kevés lenne minden meghívott felsorolására.)

 

Szakmailag a Gutenberg könyvek lenyűgöző minősége mindig megragad, de most végre volt időm kényelmesen is lapozgatni, szemlélődni a kiadványok között. Megismerhettem személyesen is Kürti Andreát. A Cărturești kínálata pedig nem csak igényes, de sok olyan könyvük is van, amelyek nálunk még meg sem jelentek. Akad olyan sorozat, aminél két résszel előrébb járnak a magyar fordításhoz képest. A borítók pedig frappánsak, elegánsak, izgalmasak.

A varázslat napról-napra csak nőtt: finom ételekkel etettek, házi limonádéval itattak (na meg körtepálinkával), és még egy helyi bácsi kertjében is üldögélhettünk a veteményese körül.

A SepsiBook levegő volt számomra. Mély és friss levegő, szabadsággal és táguló tüdővel. Mondhatnám, hogy életmentő levegő az egyre szűkülő valóságban.

Hazafelé a kalandosabb utat választottuk, elhagytuk a járt utat, az autópályát és kis szerpentineken, falvakon át tekeregtünk haza. Gólyák százait láttuk a fiókáikat etetni, vadnyulakat kergetőzni, csordákat pihenni a napnyugtában. Amikor a Hargitán utaztunk át, sokat gondoltam Liszka mamára, aki egy bőröndben került át régen a határon. Talán itt az ideje folytatnom a történetét. Venni egy nagy levegőt, és bent tartani a következő utazásig.

De addig… Marad a lószag, a kutyaszőr és a hétköznapi csodák.

Fotók: SepsiBook és a szerző

Szabó Imola Julianna