Itt nincs szőke herceg, sem tökhintó – Megnéztük a The Good Mothers című sorozatot
Az olasz maffia lányai
A szervezett bűnözésről szóló filmek jellemzően bővelkednek fegyverekben, kábítószerben, korrupciós titkokban, macsó pózolásban és a maffia belsőépítészetének hivalkodó, már-már giccses pompájában. A menekülés reménye nélkül született nők áldozatait viszonylag ritkán láthatjuk ezekben az alkotásokban, a Disney+ új sorozata, a The Good Mothers – ami Alex Perry 2018-as, azonos című könyvének adaptációja – azonban az egyensúly helyreállítását tűzte ki célul. Mózes Zsófi írása.
–
Az olaszországi maffiacsaládok a popkultúra megkerülhetetlen szereplőivé nőtték ki magukat, köszönhetően A Keresztapa-filmeknek – ennek ellenére azonban nem sokan vannak tisztában az olasz maffia valóságával. A Julian Jarrod és Elisa Amoruso által rendezett The Good Mothersnek hála azonban egyenesen az ’Ndrangheta maffia nőtagjainak életébe csöppenünk – és ezúttal az ő harcukat követhetjük végig.
A The Good Mothers az események sűrűjébe repít minket
A hatrészes minisorozat Olaszország olyan arcát mutatja be, amellyel a legtöbben ritkán szembesülünk. Nincsenek festői hegyek és tengerpartok, ahol az emberek boldogságról és szerelemről beszélgetnének, az alkotók ugyanis azt tűzték ki célul, hogy Olaszország egy olyan oldalát láttassák, amelyet sokan nem ismernek.
A maffiacsaládok mindent megtesznek a saját érdekükben, a nőket pedig olyannyira elnyomják, hogy robotként engedelmeskednek a világban, amelyben a gombokat a család férfi tagjai nyomogatják, akik szoros kapcsolatban állnak a világ legkülönbözőbb bűnszövetkezeteivel.
A klán nőtagjai generációkon keresztül cipelik a patriarchális rendszer által rájuk rótt terheket – rajtuk keresztül szinte a bőrünkön érezzük az erőszakot és az irányítást, amit el kell viselniük, és hamar világossá válik, hogy ha menekülnének, csak magukra számíthatnak.
Itt nincs szőke herceg, sem tökhintó, az ’Ndrangheta maffia egyetlen tagja sem hajlandó segíteni a család nőtagjain.
A fiúkat fiatal koruktól kezdve arra nevelik, hogy irányítsák a nőket, és biztosítsák, hogy azok a helyükön maradjanak – bármi áron. Az idősebb nők sem állnak ki a lányok mellett, hiszen nekik sem adatott meg a szabadság luxusa, így miért is kapná meg azt egy fiatalabb generáció? Ez a narratíva ismétlődik a sorozatban, mégsem válik unalmassá, hiszen minden alkalommal egy új szállal, ezáltal pedig új nézőponttal bővül a történet.
Annak ellenére, hogy a hat rész alatt három különböző családot – és női sorsot – ismerünk meg, van egy megkerülhetetlen metszete a történeteknek:
méghozzá, hogy a hatalommal bíró családokban a nőknek nincsenek jogaik, és nincs kontrolljuk a testük felett.
A színésznők alakításai a vállukon viszik a sorozatot: Gaia Girace játsza Denise Coscót, aki próbálja megérteni, hogyan illeszkedik az ő személye abba a maffiacsaládba, amelybe bekerült, miközben ő az egyetlen női szereplő, aki szembe mer szállni a család férfi tagjaival. Valentina Bellè pedig Giuseppina Pesce szerepében hozza kiválóan a sebezhető nőt, aki végül kénytelen az elvártak szerint cselekedni a saját biztonsága érdekében.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Ehhez pedig – valljuk be – nem feltétlenül kell a maffiához tartozni
A néző számára hamar ismerőssé válnak azok a mély sebek, amelyeket a generációk óta követett viselkedési minták hagynak maguk után. A nő, akinek az ügyészséggel együttműködve sikerül kitörnie, megmenekül, míg néhány szereplő enged a családi nyomásnak, ezért végül nagy árat fizet. A kétezres évek végén játszódó történet egy olyan társadalomról fest képet, amely egyáltalán nem változott az utóbbi évtizedekben.
A készítők fantasztikusan vezetik végig a nézőket azon a rengeteg érzelmen, amelyeken a nők keresztülmennek, mire sikerül felismerniük, hogy a családok is lehetnek mérgezők. A sorozat megérteti velünk, miért fontos, hogy a családtagjainkra is halandó, emberi lényként tekintsünk, és ne egy idealizált szűrőn keresztül. A párbeszédek túlságosan is valóságosnak és személyesnek tűnnek,
a problémák létezésének tagadása állandó, a generációkon átívelő hagyományok és szokások pedig ugyanúgy validálnak bizonyos cselekedeteket, mintha a sorozat nem az olasz maffiáról, hanem bármelyikünk életéről szólna.
Bár vannak, akik végül megfizetnek az elkövetett bűnökért, sokan továbbra sem vállalnak felelősséget a tetteikért, a nők pedig minden elszenvedett nehézség ellenére egy pillanatra sem tetszelegnek áldozatszerepben. Felismerik a rossz sémát, és mindent megtesznek annak érdekében, hogy megtörjék a mintát.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Igaz történet – némi változtatással
A The Good Mothers nagyban támaszkodik a sorozatban említett nők igaz történeteire, azonban jogi szempontból a sorozat készítői kénytelenek voltak bizonyos változtatásokat végezni.
Ami viszont nagyon is valós, az ezeknek a nőknek a története, a gyötrelme, a szorosan összefonódó, egymáshoz közel élő családok és a szűk tér, amelyben egyre csak fogy a levegő.
Azt mondani, hogy a The Good Mothers egy fantasztikus minisorozat, talán enyhe kifejezés, hiszen úgy tűnik, a készítők munkája minden apró részletet illetően telitalálat. Egy pillanatra sem akarja jobban tudni, hogy mit kellene tenniük a nőknek, viszont pontosan megmutatja, hogy mire képes a társadalmunk – messze nem csak a maffián belül. Ugyanazok, akik piedesztálra emelik a nőket, amiért életet adnak, számtalan akadályt állítanak eléjük, amellyel meg kell küzdeniük, hogy emberhez méltó életet élhessenek.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Kiemelt képünk forrása: Disney+
