Mautner Zsófi: „Boldogságra hajlamos alkat vagyok" – Proust-kérdőív
1. Mi jelenti számodra a tökéletes boldogságot?
Hétköznapi apróságok: reggel (nem túl korán) egy kis sport, aztán kávé a Sarki Fűszeresben. Napközben valami jó elmélyülős munka, amiben gondolkozni, tervezgetni, ötletelni, esetleg írni kell. Délután főzés, receptfejlesztés, könyvírás. Este a barátommal.
2. Mi a legnagyobb félelmed?
A betegségektől tartok, remélem, hogy a szeretteim és a barátaim is mind sokáig egészségesek maradnak. Félek a mentális és fizikai kiszolgáltatottságtól, jó lenne ezt elkerülni. Luxusként élem meg, hogy lehetőségem van csak olyan munkákat elvállalni, amiket szeretek, nagy kihívás lenne, ha ez megváltozna.
3. Mi az a tulajdonságod, amit nem szeretsz magadban?
Rendetlenség. Okoskodás. Hajlamos vagyok túlokoskodni és túlbeszélni másokat, ez elég idegesítő lehet. Ezen kívül mesteri szinten űzöm a „last minute” művészetet, vagyis sokszor mindent az utolsó percre hagyok.
4. Mi az a tulajdonság, amit nem szeretsz másokban?
A gerinctelenség. És minden, ami ebből fakad.
5. Melyik élő embert csodálod leginkább?
Az anyukámat. Mindenkit, aki valamilyen művészeti ágban kiemelkedően tehetséges. Gasztronómiai területről Yotam Ottolenghit – ő egy izraeli származású filozófus fiú, aki buja, színes, vibráló zöldségételeivel új műfajt teremtett. Erős hatással volt a britek és a világ főzési szokásaira. Mindenkit igazán csodálok, aki kitűz maga elé egy célt, és aztán a legfegyelmezettebben megdolgozik érte.
6. Mi a legnagyobb extravagancia az életedben?
Ha akarom, bármelyik hétfő délelőtt beülhetek egy moziba. Ha szeretném, bármelyik hétfőn meg tudok venni egy New Yorkba szóló repülőjegyet. A szabadságom.
7. Milyen a lelkiállapotod most?
Emelkedett. Éppen Gianni élménykonyhájából értem haza egy prosecco vacsoráról.
8. Melyik az a tulajdonság, amelyet leginkább túlértékelünk?
A külsőségek és a materiális javak.
9. Mikor fordul elő, hogy hazudsz?
Amikor az anyukám megkérdezi, hogy elintéztem-e valamilyen kellemetlen/bürokratikus kötelezettséget, és fura hangon azt válaszolom, hogy igen. Komoly dolgokban nem hazudok, annál sokkal jobban szeretek nyugodtan aludni.
10. Mi az, amit a legkevésbé szeretsz a külsődben?
Alapvetően jóban vagyok magammal, de azért nyaktól lefelé tudnám sorolni…
11. Melyik élő embert tartod a legkevesebbre?
A szélkakasokat nem tartom sokra. Vagy ha valaki alpári hangnemben, illetve fröcsögve-gyűlölködve kommunikál, az is elég szánalmas.
12. Mely tulajdonságot tartod a legfontosabbnak egy férfiban?
Humor, belső tartás, nagyvonalúság (lelki és szellemi értelemben). Legyen legalább egy olyan érdeklődési terület az életében, amitől csillogni tud a szeme.
13. Mely tulajdonságot tartod a legfontosabbnak egy nőben?
Ugyanezeket.
14. Melyik az a szó vagy kifejezés, amelyet túl gyakran használsz?
„Na, de tényleg!” „Őőőőrület!” „Római kömény."
15. Mi vagy ki életed legnagyobb szerelme?
Igen.
16. Mikor és hol voltál életedben a legboldogabb?
Szerencsés, boldogságra hajlamos alkat vagyok, igen gyakoriak a boldog pillanataim. Van egy kiterjedt – nyolc különböző nemzetiségből álló – baráti társaságom, akikkel majdnem húsz éve minden május elsején találkozunk a világ valamelyik csücskében. Különleges, értékes kötelék ez számomra. Ha csak rágondolok arra a pillanatra, amikor mindenki megérkezik, és egy év után viszontlátjuk egymást, akkor eláraszt az a sejtekig hatoló, felhőtlen boldogságérzet, hogy mennyire szeretem őket.
17. Ha választhatnál, melyik emberi képességet, tehetséget birtokolnád legszívesebben?
A szívós kitartást, a fegyelmezettséget, a spontán kreativitást.
18. Ha egyetlen dolgot megváltoztathatnál önmagadon, mi lenne az?
A ruhaméretem. Azt két-három számmal csökkenteném. Kőkemény munka. Ráadásul ebben a hivatásban triplaszaltós mutatvány (nekem legalábbis az, mindenki előtt leborulok, akinek gyerekjáték).
19. Mi eddigi életed legnagyobb teljesítménye?
Volt kurázsim hátrahagyni egy diplomáciai karriert azért, hogy főzőnő lehessek.
20. Ha létezik halál utáni élet, te miként vagy kiként térnél vissza legszívesebben?
Mautner Zsófiként.
21. Hol élnél legszívesebben a világon?
Sok országban laktam már, és szerintem bárhol tudnék élni, amerre vetne a sors. Eddig New Yorkban és Isztambulban éreztem azt, hogy a folyamatos lüktetés és nyüzsgés ellenére bármikor odaköltöznék. Na jó, májustól októberig azért mindig visszajönnék Budapestre, amit imádok.
22. Mi a számodra legértékesebb tulajdonod?
A hitelességem, a szüleimtől kapott sziklaszilárd belső tartásom, továbbá a szakácskönyv- és a fűszergyűjteményem.
23. Mit tartasz a legmélyebb gyötrelemnek?
A tehetetlenséget, ha valaki hozzám közel állónak bánata, szomorúsága vagy fájdalma van, és nem tudok neki segíteni.
24. Mi a legkedvesebb elfoglaltságod?
A főzés! Ezen kívül minden olyan tevékenységet imádok, amikor nem kell az órát nézni. Amibe bele lehet feledkezni időkorlát nélkül, legyen az egy jó könyv, egy jó mozi, bambulás, vagy egyszerűen csak ülni egy isztambuli teraszon és bámulni a Boszporuszt.
25. Mit tartasz a legszembetűnőbb tulajdonságodnak?
Egy nagy, fekete nő, mindig mosolygós, barna tekintettel, amiben látszik, hogy rendben van magával, és az is tükröződik benne, hogy mennyire szereti az életet. Én belülről így érzem, remélem, kívülről is ez tűnik szembe.
26. Mi az, amit a legnagyobbra értékelsz egy barátodban?
Az őszinteséget. A totális, feltételek nélküli elfogadást. Hogy bármikor, bármeddig, bármin lehet vele együtt nevetni és/vagy sírni. Hogy nem sértődik meg, amikor nem hívom vissza, és hogy rövidebb-hosszabb kihagyás után is ugyanott tudjuk folytatni, ahol abbahagytuk.
27. Kik a kedvenc íróid?
Alessandro Baricco, Philip Roth, Le Clézio – szeretem a kicsit nyomasztó, realista írásokat. A könnyedebbek közül a török Elif Shafak nagy kedvenc. Mostanában a kortárs magyar írókra is rákattantam, Dragomán György Máglyáját olvastam utoljára, kész vagyok tőle, annyira jó.
28. Ki a kedvenc irodalmi vagy film-béli hősöd?
Darth Vader. Ja, nem, bocs, ez itt maradt Koós Réka interjújából.
29. Melyik történelmi alak áll hozzád a legközelebb?
Biztos egy olyan nő, akiről valamilyen ételt neveztek el.
30. Kik a te valódi, hétköznapi hőseid?
Éppen most vállaltam el, hogy a Hősök Tere – az vagy, amit teszel! nevű kezdeményezés egyik nagykövete leszek júniusban. Az a célja, hogy merjünk a hétköznapokban tenni- és kiállni másokért. A felkészítő tréning keretében a szervezőkkel kimentünk egy forgalmas utcára, ahol egyikük rosszullétet színlelt, én pedig megfigyeltem, hogy mi történik. Frusztráló volt látni, hogy mennyien mentek el mellette közönyösen, miközben pontosan látták, hogy valami nincs rendben. Az első idős bácsi, aki odament megkérdezni, hogy segíthet-e, ő az én mai hétköznapi hősöm. Általában pedig mindenki, aki szerény, nehéz körülmények között tud szívvel-lélekkel, emberként cselekedni, viselkedni. A tiszacsegei cigány házaspár, akik hat intézeti fiút (köztük egy szellemi fogyatékost) nevelnek a legnagyobb szeretetben, a felügyelőnő, aki saját pénzéből és saját idejében süt aranygaluskát a lakásotthonban élő, problémás gyerekeknek, vagy az ápolónő, aki a húszórás műszak után is viccelődött a törött bokájú barátnőmmel.
31. Melyek a kedvenc neveid?
Miklós, Márk, Misu – a családom férfitagjainak keresztnevei.
32. Mi az, amitől a legjobban irtózol?
A sunyiság és a galambok.
33. Mi az, amit a legjobban sajnálsz a múltadban?
Semmi ilyen nincs. Mindennek megvolt a maga helye és szerepe, akkor is, ha az ember olyankor talán nem úgy élte meg.
34. Hogyan szeretnél meghalni?
Az egyik legszebb meghalási jelenetet Ferzan Özpetek filmjében láttam (Mine Vaganti – magyarul az elég béna Szerelem, pasta, tenger címen futott): az idős asszony otthon, a családja körében visszavonult este, gyönyörűen kisminkelte magát, szép ruhát öltött, a kedvenc cukrászdájából megrendelte a legszebb és legjobb süteményeket, megette, majd lefeküdt és az életével elégedetten, méltóságteljesen meghalt. Ez tetszene, de még jó sokára legyen.
35. Mi a mottód?
Nyitottak vagyunk.
Portréfotó: Csibi Szilvia/Nők Lapja
