A szenvedés is értelmet nyer egyszer – Isten éltesse Michelle Williamst!

–

Pontosan emlékszem az első benyomásomra Michelle Williamsről, ahogy az akkori szerelmével és filmbeli partnerével, Heath Ledgerrel együtt jelölték őket Oscar-díjra, és kirittyentve, de megilletődve forgolódtak a vörös szőnyegen. 2006-ban ők voltak az év szenzációja (meg a Brokeback Mountain – Túl a barátságon című film, amiben szerepeltek), és azt kell hogy mondjam, egész más képet mutatott magából akkor, mint most. Abban a helyzetben még egy ambiciózus, figyelemre vágyó, a hollywoodi gépezetbe belesimuló színésznőt láttam, aki meg akarta ragadni a nagy lehetőséget. Ma meg… szinte épp az ellenkezőjét: egy rejtőzködő, Hollywooddal hűvös, racionális viszonyt ápoló, csak a színészi feladatokra összpontosító, a „körítéstől” ódzkodó, beérkezett sztárt látok. 

Nincs Insta-oldala, ritkán ad interjúkat, és a második, nemrég született gyerekének nemhogy a nevét, még a nemét is sikerült titokban tartania. Heath Ledgerről meg aztán hiába is faggatnád. 

Persze emlékezhetnék rá a Dawson és a haverokból is (ami az első ismertebb munkája volt), vagy akár a Prozac népe című filmből (amit kifejezetten szerettem), de érdekes módon számomra az a fiatalkori arca elveszett. Ma, ha vállal is mainstream projekteket (mint például a Venom, az Óz, a hatalmas vagy a Túl szexi lány), nem ezekről ismerjük – és nem ezekért kapta az eddigi négy Oscar-jelölését sem. Hogy egy Amerikában közkedvelt kifejezéssel éljek: Williams indie-királynő, vagyis a független filmek nagy kedvence, mert azokban kísérletezhet és feszegetheti a határait, amit örömmel és bátran tesz. Bár legkedvesebb rendezője az a Kelly Reichardt, akivel eddig három filmet forgatott, én most öt másik munkáját emelném ki, amikben az alakítása mély nyomokat hagyott.

1. Mamut – 2009

Ez a film a koronavírus előtti világunk abszurditását mutatta meg az egyik kedvenc svéd rendezőm, Lukas Moodysson szemével, akinek ez az egyetlen angol nyelvű filmje. A történet középpontjában egy New York-i, középosztálybeli család áll, a látszólag tökéletes életével: a mama elhivatott orvos (Michelle Williams), az apa sikeres startupper (Gael García Bernal), mindketten imádják a kislányukat. Csakhogy ahhoz, hogy a kényelmes életszínvonalukat fenntartsák, keményen kell dolgozniuk, ezért a kislányukról gyakran egy Fülöp-szigeteki bébiszitter gondoskodik. Ő szintén a gyerekét hagyta hátra, hogy megéljen – a világ másik végén. 

Amikor pedig az apa egy üzleti úton összejön egy thaiföldi prostituálttal (akiről szintén kiderül, hogy édesanya), akkor végképp

teljesen abszurdnak tűnik ez a globális rendszer, ahol a világ keleti fele a nyugati jólét nyomdokvizén próbál elevickélni, miközben senki sem a gyerekét neveli, hanem rá hivatkozva a pénzért fut.

Ebben a történetben Williams nyugati attitűdjével, állandó hajszoltságával, vergődésével és magányával bármelyikünk könnyen azonosulhat, még ha nem élünk is olyan jól, mint ő ebben a filmben.   

2. Kék Valentin – 2010

Tíz évvel ezelőtt ez volt az egyik legnagyobb kultfilm, aminek a főszerepéért Williamst másodszor is Oscar-díjra jelölték – egyedül őt az egész stábból. Híressé vált produkció már csak azért, mert az alkotók, és a két főszereplő hónapokig együtt éltek, hogy hiteles legyen a párosuk, ugyanis egy szerelmespár útját kellett ábrázolniuk az izgatott kezdetektől a kiábrándult szakításig (immár szülőként). A rendező, Derek Cianfrance vagy hatvan változatot írt ugyan a forgatókönyvből, végül mégis felhatalmazta a színészeit (Williamst és Ryan Goslingot), hogy improvizáljanak, és ez olyan jól sikerült, olyan hiteles lett, hogy mindenkinek borsózott a háta tőle, és azt hitte, tutira tényleg összejöttek a forgatás alatt.

Aki szereti a párkapcsolati drámákat, és meg akarja vizsgálni, hol megy félre észrevétlenül az öröknek hitt szerelem, és mi marad belőle a végére, az nem hagyhatja ki. 

3. Volt egy tánc – 2011

Ez a film már egyszer felkerült egy listámra – amikor a kedvenc szerelmes filmjeimet gyűjtöttem össze –, de Michelle Williams legjobb alakításai közül sem maradhat ki. Ha kellően összetört és kijózanított a Kék Valentin, akkor vesd bele magad utána, és visszaadja a hited a szerelemben, mert Sarah Polley filmje épp a románc bimbózó szakaszát meséli el részletesen. Williams egy menő fiatal feleséget alakít benne, akinek esze ágában sincs szerelembe esni, hiszen kellemes házasságban és szerető családban él, de a végzet és az érzelmei elől ő sem menekülhet. A legkedvesebb pillanatom, amikor nagy pirulások és pislogások közepette megkérdezi a fiút, akiről folyton ábrándozik, hogy mit tenne vele, ha szabad lenne a pálya. Hú, az nagyon durva… Nézzétek.    

4. A régi város – 2017

Íme, Michelle Williams negyedik Oscar-jelölést kiérdemlő alakítása – szerintem az a film, ami a legjobban meghatározza az eddigi munkásságát. Tulajdonképpen csak a legvégén derül ki, hogy egy olyan anyát játszik benne, aki három gyerekét vesztette el egy tűzesetben, amit a férje gondatlansága okozott. Nem tudom, hogy lehet egy ilyen szerepet elvállalni, mert ehhez át kell élni – azt a bizonyos jelenetet ugyanis leforgatták, amikor az anyát kimentik a házból, és a tűzoltók nem engedik vissza a bent alvó (és vélhetően már halott) gyerekeiért. De nem is ez az alakítás legmegrázóbb pillanata, hanem amikor összefut az utcán a volt férjjel (Casey Affleck), immár másvalakinek a feleségeként, egy új kisbabát tologatva. Ezt a jelenetet vágták be minden díjkiosztón, és higgyétek el, nem lehet kibírni sírás nélkül.

5. Fosse/Verdon – 2019

Williams egyszer már nekifutott a pályája során, hogy valós személyt keltsen életre: ez Marylin Monroe volt az Egy hét Marylinnel című filmben. Ez az alakítása is Oscar-jelölést ért ugyan, én mégis egy másik, számomra hitelesebb alakítást emelnék ki a pályájából: a Fosse/Verdon címszerepét. Bob Fosse a nyolcvanas évek legendás koreográfusa és filmrendezője volt, olyan filmek (és mára klasszikusok) alkotója, mint a Kabaré és a Mindhalálig zene.

De most, hogy Hollywood egypár éve elkezdte feldolgozni a saját történetét, fény derült arra, milyen karizmatikus élet- és alkotótárs állt mellette/mögötte, akinek oroszlánrésze volt a sikereiben. 

Őt, vagyis Gwen Verdont kelti életre Williams ebben a minisorozatban, a tőle egyáltalán nem megszokott vehemenciával és elánnal, de a szokásos érzékenységgel. Mivel tévésorozatról van szó, így Oscarra nem jelölhették, viszont a Golden Globe-ot és az Emmy-díjat megkapta érte. Mára pedig tudjuk, ennél még sokkal többet is nyert: egy új családot, a sorozat rendezője és executive producere (és a Hamilton című gigasikeres musical rendezője) lett azóta a férje és a második gyermekének apja.

Úgyhogy talán most már tovább léphetünk azon, vajon hogyan élte túl Heath Ledger halálát, akitől a mára tizennégy éves Matilda lánya született, de akivel már nem voltak együtt a tragikus esemény bekövetkeztekor. Nemcsak túlélte, de a megpróbáltatásait, küzdelmeit, gyászát és bizonyára a szerelmüket is beépítette a szerepeibe. Ahogy egy igazi színésznő teszi.   

Gyárfás Dorka

Kiemelt kép: Getty Images/Gregg DeGuire