A bennünk élő professzor – Öveges Józsefre emlékezünk

–

Öveges itt él bennünk

Olyan lelkesen akarja érteni a világot, hogy ezzel a lelkesedéssel magával ragadja mindazokat, akikben ott van a kérdezés vágya. Mert minden emberben ott dolgozik az a kisgyermek, aki folyamatos kérdéseivel kapcsolatba akar kerülni a körülötte létező dolgokkal. Ez a kérdés vezérli akkor, amikor a szüleit faggatja a sorban mellettük álló néni kövérségének okáról, és akkor is, amikor szétszedi a játékot, hogy megnézze, hogyan működik.

A világ megértése utáni szomj nem a tudósok különös tulajdonsága, hanem emberi alapélmény.

És ez a szomj annál nagyobb lesz, minél többször kap éltető folyadékot. A kérdezés az ember maga.

Öveges zseniális

Folyamatosan azon dolgozott, hogy a természet jelenségeiről, a természeti törvényekről megmutassa, hogy azok nem laboratóriumokban laknak, nem kell fehér köpeny a megismerésükhöz. A hő, a fény, a hang, a mechanika, az elektromosság, a mágnesesség mind-mind az életünk része, ott van a konyhánkban, fürdőszobánkban, kertünkben, az autóban és a buszon. Ezek a láthatatlan törvények nagyon jól átláthatóvá válnak, ha az ember keresni kezdi őket. A megértésből pedig az emberi fantázia segítségével új dolgokat alkothat.

Száz évvel ezelőtt kezdett tanítani a szegedi piarista gimnáziumban, az első tanéve végén pappá szentelték, így teljes értékű piarista tanár lett. 

A váci, a tatai és a budapesti piarista gimnáziumban is tanított, majd huszonöt év gimnáziumi tanárság után egyetemen, főiskolán dolgozott.

Nyugdíjas korában ismerte meg az ország, de már a televízió kísérleti adásaiban is tevékenyen részt vett, és a legkedvesebb kísérleteit bemutató adások hallatlan népszerűséget és tiszteletet hoztak el számára.

Rengeteg dolgot tudunk Övegesről

Többek között azt is, hogy a tatai tó jegén reverendában korcsolyázva találta fel a vitorlás korcsolyázást. Ebben a képben minden benne van, amivel nagyszerűsége magyarázható. Gyanítható, hogy sok reverendás ember korcsolyázott már előtte, de ő volt az első, aki vitorlaként tekintett a ruhájára, és ezt azonnal tovább tudta gondolni.

Minden ember életében vannak ilyen isteni sugallatok, ihletett pillanatok, amikor beleborzong abba, hogy eszébe jutott valami, amit előtte soha nem gondolt, látott, ami ebben a pillanatban jött létre.

Ilyenkor érzi magát igazán embernek az ember. A felfedezés boldogsága semmivel nem összehasonlítható, aki ezt átéli, az újra és újra akarja.

Ahhoz, hogy nyugodt, emberi életet éljünk, szükségünk van arra a gondolkodásra, amit a természettudományok művelése közben gyakorlunk. A humán műveltség, a művészetek gyakorlása elengedhetetlen a személyiségünk kibontakoztatásához, de ezek mellett a tudományos ismeretek és az ezekkel együtt járó racionális gondolkodás is kulcsszerepet játszik boldogságunkban. Nem kell mindenkinek értenie a mobil kommunikáció eszközeinek vagy a CT készülék működésének minden részletét, de nagyon fontos az a biztonságérzet, hogy képes vagyok megérteni, ha elkezdek vele foglalkozni. Ahogyan színházba járással és könyvek olvasásával a műveltség élethosszig gazdagítható, ahogy nyugdíjasok is kezdhetnek latin táncokat tanulni, úgy a tudományok is ápolhatók és ápolandók is életünk végéig.

A fizikai világ ugyanis hallatlanul izgalmas

A bennünk élő Öveges azért szereti nézni, olvasni a Professzort, mert maga is lelkes és kíváncsi, pont úgy, ahogyan a képernyőn a szemüveges öregúr. Ami Övegesnél minden tanárnak feltűnik, hogy igazán tud Kati néni fejével is gondolkozni, Kati néni életét élni, az ő használati tárgyait használni. 

Tökéletes pedagógus, aki a bonyolultabb összefüggéseket olyan könnyen átlátható elemekre bontja, amit bárki megérthet, s amelyekből újból összeáll a rejtett törvények megértése. Sebtapasszal és konzervdobozzal demonstrál, eszünkbe sem juthat, hogy ezt csak ő tudja, azonnal azonosulunk vele, az ő tudása a miénk.

Szerintem Steve Jobs is az ő prezentációin nőtt fel.

Öveges művésze a kísérletezésnek

Arra bátorít, hogy a jelenség, amit elsőre nem értünk, az nem érthetetlen, csak rejtőzködő. Minden kísérletéből az alkotó felfedezés gyermeki öröme sugárzik, olyan érzés, ami miatt nem akarunk soha felnőni. Olyan embert mindenki ismer, aki idősen is hordozza magában ezt a fantasztikus tulajdonságot, és érezzük rajta, hogy amikor ezt megéli, akkor egy pillanatra Isten tenyerén érzi magát. 

A kísérletezés veszélyeket hordoz magában. Akárcsak kimenni az utcára. Ahogyan megtanulunk járni ahhoz, hogy kiléphessünk a világba, pont úgy kell mernünk kísérletezni. Időnként nagyokat botlunk majd, de minden elesés tanít valamit. Csak az nem égetett még oda ételt, aki soha nem próbált főzni.

Mindenkiben ott él a mikroprofesszor

A konyhai tapasztalatokban, a háztartási munkák bármelyikében megtaláljuk azokat a rejtett tudásokat, amelyekre csak rá kell csodálkozni, s máris jobban éljük az életünket.

Öveges elemi erővel szólítja meg a bennünk élő Övegest, ez a megszólítás ma talán még fontosabb, mint korábban.

A hihetővé plasztikázott álhírek korában nagyon sokat segít, ha megszólal bennünk az a hang, ami kérdő mondatokat is fel tud tenni.

Nem a kérdésektől vagy a válaszoktól kell félnünk, hanem az üveges tekintetektől.

Kökéndy Ákos

Kiemelt kép: Fortepan/BAUER SÁNDOR