100 szóban Budapest – Nálunk olvashatjátok először a legjobb pályaműveket!
Egy remek és nyitott irodalmi pályázatnak lehettem a zsűritagja nemrégiben. A 100 szóban Budapest idén ötödször hirdette meg ezt a pompás közösségi kampányt, amire közel 1400 pályázat érkezett. Igazi öröm és nagy élmény volt olvasni a szövegeket. Tényleg bárki pályázhat, aki 100 szóban mesél valamit Budapestről, ami fontos neki. Már másodszor a 18 év alattiak számára külön kategória is volt. Ma este hatkor volt a díjátadó és kiállításmegnyitó, ti pedig már most elolvashatjátok a dobogós szövegeket. Igazi városi líra következik! Both Gabi szívből ajánlja Budapestet, kicsit több mint 100 szóban.
–
A Mindspace csapata az ötletgazda Plagio szervezetével közösen hirdette meg ezt a „fílinges” játékot a szavakkal.
Közérzeti sűrítmények, Budapest-életérzés, magasságok és mélységek, humor és tragikum, felemelő és földbe döngölő pillanatok. Sűrű szövetű szövegek, takarékos mondatok.
A pályázat nem titkolt célja, hogy közelebb hozzon bennünket egymáshoz – az elidegenítés helyett – ez az egyszerre áldott és átkozott város. Egy tucat + 1 írást emeltünk ki az 1400-ból Kemény Zsófival, Nagy Dániel Viktorral és Térey Jánossal, a zsűri többi tagjával együtt. Nem tudtuk, kik írták a műveket, csupán a szövegeket olvastuk.
Ezt a 12+1 kiemelt pályázatot illusztrálták azok a képzőművészek, akiket a Mindspace csapata felkért. A díjátadó után is megnézhetitek a frissen született képeket a díjazott szövegek mellett a Központi Szabó Ervin könyvtárban.
Az első 100 pályázó (pontszámok alapján értékeltük a műveket) szövege olvasható egy vékonyka köteteben, amit most a POKET-automatáiból is beszerezhettek. A képen Vecsei H. Miklós, a POKET egyik ötletgazdája tartja a kezében a friss, ropogós, zsebbe való könyvecskét.
Abszolút alkalmas ez a kis kötet arra, hogy akár utazás közben is olvassátok. És ha elmosolyodtok, amikor olvastok, akkor talán a körülöttetek ülők is mosolyognak majd.
Milyen jó is lenne, ha olyan városban élhetnénk, ahol nem csak morcos tekintetű emberek utaznának és járnának-kelnének…
Első helyezett:
Varga Júlia: Formanyomtatvány
T. Lakók! Ezúton szeretnénk értesíteni önöket, hogy tizedikén beköltözünk a 2./B. lakásba, és a konfliktusok elkerülése végett jeleznénk, hogy három gyerekünk van, két kutyánk, másfél macskánk, pár tucat madárpókunk és egerünk, rendelkezünk egy szenilis anyóssal, aki általában nem talál haza, iszunk és dohányzunk, hangosan szeretjük hallgatni a technót, kedvenc ételeinket (curry, hal, fokhagyma) rendszeresen nyitott ablaknál készítjük, a lakásból hostelt fogunk csinálni fiatal külföldieknek, mert szeretjük, ha van élet a gangon, és üvöltve veszekszünk. Ebből ugyan semmi sem igaz – de a következő fél évben felújítunk, elnézést a kellemetlenségekért. Csak gondoljanak arra, hogy lehetne rosszabb. Köszönettel, az új lakók.
Második helyezett:
Kránicz Dorottya: Nincsenek itt oroszok
Papa nagyanyám szobájában feküdt, a barnás ágyon még feltűnőbb volt áttetsző fehérsége. Az agyrák sietve átrágta magát a közelmúltján, és csak a szocializmus emlékénél torpant meg, megint hallotta elhúzni a szovjet gépeket. „Gyurci, már nincsenek itt oroszok” – csattant fel mama, mintha az igazsággal visszatarthatná nagyapámat az értelemtől a halálig vezető úton. Ahogy kilépett, nagyapám sovány karjának mutatóujját halántékához kopogtatta és odasúgta: „Nagyanyád nem százas”. És én is inkább neki akartam hinni, mert még az orosz gépek gondolata sem volt annyira ijesztő, mint a valóság, amiben papa hamarosan meghal. Ránéztem az asztalra. Honnan fogunk cukrot szerezni, ha a bödön kiürült?
Harmadik helyezett:
Perczel Annamária: Nyár a Margit-szigeten
1956-ban a szép napsütéses délutánt már felváltotta a kora este, hazamenetel ideje. Nem akartam a szigetről hazamenni. Ötéves testem és hangom minden erejével tiltakoztam. Ekkor apám hozzám hajolt: „Ne sírj, figyeld az embereket! Látod, akiknek gyerekük van, azok mind szépen fogják a gyerek kezét, és hazasétálnak. Akiknek nincs gyerekük, azok szépen fogják egymás kezét, most ők sétálnak ki a szigetre.” Nyarak követték egymást. Egyre később jöhettem a szigetről haza, már apám sem fogta a kezemet. Tavaly nyáron a fiam egy óra hosszat készülődött. „Talija volt Katival.” – Vigyázz magadra! Hova mész, mikor jössz haza? – A Margit-szigetre, ne aggódj! Hogy is mondta nagypapa?
A 18 év alatti kategória győztese:
Venczel Frigyes: A tűz nem játék
Augusztus 20. Apukám nyakában gyermeki jókedvvel várom az égi csodát, ami később égi háborúba torkollik… Alig hatévesen nem fogom fel a közeledő vihar nagyságát egészen addig, míg apa szól a mellette álló, éppen az esernyőjét nyitó úrnak: Az nem fog segíteni. Kicsavarodott esernyő száll a Duna felett. Rohanni kezdünk, mikor a szél lefújja a híd lábánál álló kis házikó tetején lévő majd' 100 kilós vasdíszt. Fák dőlnek ki, kukák repülnek a fejünk felett. Bízom édesapámban: a Vásárcsarnok egyik boltíve alá menekülünk az égből hulló cserepek elől. Futás, utolsó metró, csuromvizes ruhák, forró kádban ülő túlélők: apa és fia.
„100 szónak is egy a vége.” Ha a történeteink közössé válnak, mi is lehetőséget kapunk arra, hogy egy igazi közösség lehessen belőlünk. Ha pedig megvan a közös hang, akkor sokkal többen meghallják, és sokkal többet tehetünk… együtt. Mert bőven volna mit tenni… Hát, tegyünk! Először csak szavakkal, aztán tettekkel is.
Jövőre akár te is is pályázhatsz!
Both Gabi
A kiemelt kép illusztráció – Forrás: Getty Images/ Francisco Goncalves