–

Az emlékek néha becsapják az embert. Valahogy így van ezzel Jennifer is, az ünnepelt dokumentumfilmes, aki, ha éppen nem a világot járja, akkor az egyetemen oktat. Stúdiólakást bérel a barátjával New Yorkban, és éli az izgalmas, elkötelezettségektől mentes életét. Egy nap édesanyjától furcsa telefonhívást kap. Az asszony rábukkan Jennifer régi fogalmazására, amelyet még gyerekkorában írt. Jennifernek rémlik, hogy a papírra vetett történetnek az első fiújához lehet valami köze, és a múlt ködéből fölsejlő lovardához, ahol annyi szép hétvégét eltöltött. De nem egészen érti édesanyja kirohanását: jó, a srác valamivel idősebb lehetett nála, de hát, melyik az a kamaszlány, aki a saját korosztályában lel rá az igazira? A legtöbb vele egykorú fiú még tipikus mamlasz, ő pedig mindig is korán érő típus volt. Amikor azonban kézhez kapja az irományt, és elmerül benne, Jennifer egyre bizonytalanabbá válik az arról az időszakról őrzött emlékeiben.

A múlt telített szépiaképei a pergő oldalak nyomán fokozatosan kifakulnak.

Csapás a múltból

1973 pont ugyanolyan évnek tűnt, mint a többi. Apu és anyu nem ért rá Jenniferre. A férfi ki sem látszott a munkából, az asszonnyal meg „szaladt a ház”, nem beszélve Jennifer testvéreiről. A kitörési pont a lánynak a városszéli lovarda lett, ahol egész hétvégéket töltött el a kissé merev, ám következetes tulajdonosnő, Mrs. G. társaságában. Az asszony nagy figyelmet fordított tanítványai oktatására, szigorú napirendet ütemezve be számukra, amelynek szerves része volt a testmozgás is. A tréningeket a megnyerő küllemű Bill tartotta, ő volt az edző. Jennifer egyre több időt töltött e két ember társaságában, akik felismerték a benne rejlő tehetséget. A lány lubickolt a figyelmükben, és imponált neki, hogy a felnőttek velük egyenrangúnak tekintik őt. Hogy számít a véleménye. Hogy ő maga is számít. Egészen különleges kapcsolat alakult ki köztük. De vajon pontosan mit is takart ez?

A két edző: Bill és Mrs. G. (Jason Ritter és Elizabeth Debicki)

Erre keresi a választ az idősebb Jennifer, miközben gyereklány énjének papírra vetett története fokozatosan kibomlik előttünk. Kik voltak ezek az emberek, és valójában mi történt abban az eldugott lovardában? Az idősíkok szédítő tánca az emlékezet botladozásait idézi. Jennifer kezdetben a felnőttkor kapujában álló, bimbódzó kamaszként látja magát az emlékeiben, csaknem nőnek. Később azonban rá kell döbbennie, hogy ekkor mindössze 13 éves volt. Még gyerek. A rendező ügyesen, biztos kézzel vezeti egymással párhuzamosan a múlt és a jelen történetszálait.

Az idősebb Jennifer egyszerre ered az igazság és a két edző nyomába, hogy könyörtelenül lerántsa róluk a leplet.

A szexuális zaklatás árnyékában

Elizabeth Debicki színésznő szinte földöntúli kisugárzása tökéletesen passzol Mrs. G. távolba vesző figurájához. Egyszerre vonzó és megközelíthetetlen – térdig a lócitromban is igazi femme fatale. Egysíkúan ábrázolt embertelensége ellenére is izgalmas távlatokat sejtet.

A Jenny gyereklány énjét játszó Isabelle Nélisse is lehengerlő alakítást nyújt, a legváltozatosabb színészi teljesítményt neki köszönhetjük a filmben.

Közel sem ártatlan naivaként tűnik föl, ahogy a produkció egészére jellemző, hogy minden téren igyekszik árnyalni a képet. Ennek egyik eszköze az interjú: az idősebb Jennifer olykor kérdéseket tesz fel az egyes karaktereknek, akik a jeleneteikből kifordulva minden kertelés nélkül, őszintén válaszolnak neki. Így tudhatjuk meg például, hogy mire gondol egy pedofil. Ha soha nem is érthetjük meg. Meg persze, ha egyáltalán bárkit is érdekel.

Jennifer és Mrs. G. (Isabelle Nélisse és Elizabeth Debicki)

Az idősebb Jennifert Laura Dern alakításában láthatjuk, aki tavaly a Hatalmas kis hazugságokkal zsebelt be Golden Globe-díjat.

A színésznő számtalan nagyszerű szerep ellenére is a Jurassic Park szöszijeként él a köztudatban, de ott legalább ott dinószarba döngölte a „szőke nős” sztereotípiákat.

Jennifer alakjában is lehetősége nyílik drámai véna villantásában. A karaktere kezdetben fel sem fogja, hogy abúzus áldozatává vált. Nemhogy áldozatnak nem tekinti magát, hanem épp ellenkezőleg: úgy gondolja, ő használta ki a férfi gyengéd érzelmeit. A bűntudat, a szégyen velejárói a gyerekkori bántalmazás traumájának. Jennifernek nemcsak a bántalmazójával, de saját magával is szembe kell néznie: mi az, amit kéretlenül cipel magával azóta a nyár óta? Mert attól végérvényesen meg kell szabadulnia.

Idősebb és fiatalabb Jennifer (Laura Dern és Isabelle Nélisse)

Kendőzetlenül

A történet könyörtelen és sokkoló. Azt is megmutatja, amit nem szeretnénk látni. Aminél legszívesebben behunynánk a szemünket vagy elfordulnánk. Nem lehet. Nem lehet valamiről csak beszélni. Az egyet jelent a hátat fordítással. Félő, hogy amit nem látunk, az talán nincs is. (Meg)látni kell. És tenni ellene. 

És bár számítunk rá, így is övön alul ér minket a film végén a stáblista:

Írta és rendezte: Jennifer Fox.

A 13 évesen írt dolgozata alapján.

Írta, rendezte és az egészet átélte: Jennifer Fox

                                                                                                       Bányász Attila

 

A történet május 27-től látható a HBO GO.HU műsorán.

Képek: HBO