Van karácsony Kevin nélkül – 5 film, amit a Reszkessetek, betörők! helyett nézünk
Még egy filmes újságíró életében is akadnak pillanatok, amikor megfeledkezik a hivatásáról, és újra úgy tud filmet nézni, mint gyerekkorában. (Ez máskülönben csak akkor következik be, ha kivételesen jó filmet lát, vagyis igazából nem olyan ritkán: egyszer egy hónapban azért előfordul.) De karácsonykor mindig, mert az ünnep nélkülözhetetlen részét képezi a tévézés – persze nem az ünneplés közben, hanem előtte és utána: ráhangolódásként és levezetésként. A karácsonyhoz mindig is kötődtek bizonyos filmek, amelyek egy részét még gyerekkoromból hozom magammal, így aztán fogalmam sincs, jó-e vagy sem – egyszerűen fontosak. Az életem részei, képtelen vagyok őket kívülről látni. Belém ivódtak, bármikor megolvasztják a szívemet. És képzeljétek, nincs köztük a Reszkessetek, betörők! Sőt, az Igazából szerelem, meg egyetlen Bridget Jones-epizód sem. Engem más filmek szólítottak meg az évek során. Gyárfás Dorka karácsonyi filmajánlója következik.
–
Bár az ünnep minimum három napig tart, és igyekszünk még annál is tovább nyújtani, megpróbálom egy napba sűríteni azokat az alkotásokat, amelyek nélkül nem múlhat el nálam a karácsony. Ha több helyem lenne, legalább kétszer ilyen hosszúra tudnám bővíteni a listát – de akkor már olyan filmeket is felvennék rá, amik tényleg jók, nemcsak bájosak. Talán nem is télen játszódnak, mint az Anthony Zimmer, és nem is könnyedek, mint, mondjuk, a Senki többet. De mindenképp elegánsak, szemet gyönyörködtetők. Esetleg kísérletezni is mernék, megnézni, hogyan hat karácsonykor a Nyolc nő vagy a Carol, és amikor már totál besokalltam a csillogástól meg a túlcsorduló szeretettől, leöblíteném az egészet a Tapló Télapóval, mert addigra jólesne ennyi cinizmus.
1. Legyetek jók, ha tudtok
De most még 24-e reggelén vagyunk, már áll a fenyőfa a nappaliban, ontja magából az illatot, a gyerekek pizsamában ugrabugrálnak, és próbálják kiszedni belőlünk, mit kapnak este, úgyhogy mielőtt elkezdenék szétszedni a lakást ajándékok után kutatva, sürgősen be kell raknom a Legyetek jók, ha tudtokat, mert nekem attól lesz igazán karácsonyi hangulatom, és szeretném, ha ők is ezzel a filmmel nőnének fel. Egyébként már ismerik, de nem lehet elégszer ismételni, és hiába telt el 34 év a készítése óta, sosem avul el. Fülöp atya (Johnny Dorelli) egyszerűsége és jósága mindenen átsugárzik, mint ahogy a gyerek Cirifischio (Roberto Farris) makacs öntörvényűsége, és a gyerek Leonetta (Federica Mastroianni) szelídsége is. Most, hogy újra magam előtt látom, úgy érzem, ez a film valójában Ferenc pápa szellemiségét sugározza, és máris örömmel tölt el, hogy legalább nyomaiban a valóságra ismerhetünk benne. Úgy látszik, tényleg van remény.
2. Diótörő
Miután ott ragadtam a gyerekekkel a tévé előtt, és beletörődtem abba, hogy mostantól egész nap a Legyetek jók, ha tudtok-dalt fogom magamban dúdolni, ráébredek, hogy sürgősen nyakamba kell vennem a konyhát. De a karácsonyi hangulathoz továbbra is kell valami zene a háttérben, ezért arra a csatornára kapcsolok, ahol épp egy Diótörő balett-közvetítést adnak. Csajkovszkij zenéjére elkezdem előkészíteni a főzést, és amikor csak tehetem, lehuppanok a fotelbe, hogy legalább néhány szólót elcsípjek. Sosem voltam még az Operaházban Diótörőn, és a Star Wars-rajongó meg A gyűrűk ura-mániába esett fiúgyerekeimmel erre nincs is kilátásom, de a tévében sosem hagyom ki. A végén még a filmzenét is sikerül kiűznie a fejemből.
3. Fehér karácsony
Miután összedobtam egy könnyű ebédet, hogy ne haljunk éhen, de maradjon hely a vacsorának is, most megint úgy érzem, kell egy kis szusszanás a nagy munka előtt. A vasárnap délutánokhoz amúgy is a régi, hollywoodi giccs passzol, és ha karácsony, akkor nem maradhat ki egy másik gyerekkori kedvencem, Danny Kaye sem. A Fehér karácsony már az a mozi, aminél néha erőltetni kell, hogy ne lássam objektíven. Valószínűleg ha ma ismerkednék meg vele, képtelen lennék megállni gúnyolódás nélkül. Viszont gyerekkoromban Danny Kaye volt a férfi ideálom, ilyen férjet képzeltem magamnak. Táncikáló, vicceskedő, csillogó szemű fazont. Csak nemrégiben tűnt fel, hogy mellette egy másik hollywoodi legenda, Bing Crosby is főszerepet játszik – ő eddig teljesen lepergett rólam. Amin pedig mostanában jókat ámuldozom, az George Clooney nagynénje, Rosemary Clooney, aki ebben az időben még egész bájos díva volt (nem vette magát túl komolyan), később lett csak termetes matróna belőle. A másik női főszereplő, Vera-Ellen viszont olyan soványka, mint egy kis szúnyog. Ezt a filmet minden bárgyúságával együtt kedvelem, és ha nem is követem az elejétől a végéig, szívesen bele-belenézek.
4. Kőkemény család
Délután négytől már nincs egy percem sem filmekre, gőzerővel zajlik a vacsorakészítés, utolsó ajándékok csomagolása, terítés, dekoráció. Legközelebb este kilenc körül lesz időnk újra csak bambulni, és mivel még nem került sorra az igazi kedvenc karácsonyos filmem, most rászabadítom a családra. A Kőkemény család a vidéki Amerikában játszódik, valahol Észak-nyugaton, egy olyan házban, ahonnan már majdnem minden gyerek kirepült, és szétszéledt az országban, de évente egyszer visszatérnek a családi fészekbe. Az anyuka (Diane Keaton) rákos, mindenki tudja, hogy talán ez lesz az utolsó karácsonya. Miközben a felnőtt gyerekei így-úgy próbálnak ezzel szembenézni vagy menekülni előle, az is kiderül, hogy a saját magánéletükkel hogyan boldogulnak: szinte mindegyikük máshol keresi a boldogságot, mint ahol kellene. A Kőkemény család egy sírós-nevetős, melegszívű emberi történet, amiben akad néhány igazán emlékezetes jelenet is: mindenekelőtt az, amikor a család új tagja, Meredith (Sarah Jessica Parker) akaratán kívül egyre durvább homofób kijelentésekbe bonyolódik, miközben megpróbál a család kegyeibe férkőzni. A szereposztás csodás (az említetteken kívül Rachel McAdams, Claire Danes, Luke Wilson és Dermot Mulroney játszik benne), és valahogy sikerül végig a jó ízlés és hitelesség határain belül maradni.
5. Tágra zárt szemek
Amikor már elmentek a vendégek, és a gyerekeket is lefektettünk, marad még egy-két óra nekünk, kettesben. Mi ilyenkor adjuk át egymásnak az ajándékokat, és csipegetjük az utolsó morzsákat, ha még belénk fér egyáltalán. Miután már mozdulni sem bírunk a sok élménytől és finomságtól, újra a kanapéra dőlünk kiheverni a napot. Na, akkor jöhet a nap Komoly Filmélménye, ami laza szállal még a karácsonyhoz is kötődik – nagyjából akkor játszódik –, de valójában egy hardcore házassági dráma. Stanley Kubrick utolsó filmje, A tágra zárt szemek annyiszor kényszerít a tükörbe nézésre, ahányszor megnézed, és mindig elvarázsol a misztikus atmoszférájával. Kell hozzá az éjszaka, ez a lebegő állapot a valóság és a fantázia határán, a titkok és bűnök sötétjében. Egy ilyen remekműről nem lehet pár szóban nyilatkozni, elég az hozzá, hogy rabul ejti az embert, és nyugtalanító gondolatokkal küld az ágyba. Nem véletlen, hogy a film forgatására ráment Nicole Kidman és Tom Cruise házassága… A miénk – remélhetőleg – nem fog, és másnap kezdhetjük az egészet elölről valami ártalmatlan mókával.
Gyárfás Dorka
Kiemelt kép: InterCom
