A kérdezés bátorsága – Avagy: miért hasznosak a találós kérdések a XXI. században?

–

Both Gabi/WMN: Mivel lehet meggyőzni a népmesék és a találós kérdések hasznáról azokat a szkeptikusokat, akik azt mondják, hogy a digitális korban ezer más lehetőség van a válaszokra, és semmi szükség számukra érthetetlen és értelmezhetetlen mesehalmazokra, meg „gyerekes” találós kérdésekre?

Bajzáth Mária: A digitális kor csodái nem mindig tudják helyettesíteni az élő szó, a valódi kapcsolatok és a mesék varázsát. Az valami egész más. Mindkettőre szükség van, ahogy az egyensúlyra is. Azonban ez csak a racionális oldalnak szóló magyarázat. A kételkedőknek pedig szükségük van egy valódi meseélményre, egy nekik – és róluk – szóló mesére, vagy egy olyan kérdésre, ami a szívük közepébe talál. Sokrétű, és ma is nélkülözhetetlen tudás birtokában van az, aki meg tudja fejteni a talányokat, hiszen ezáltal rengeteget tanulhatunk mesehősöktől. Sokszor igazi kincset ér egy nehéz kérdés megválaszolása, és nemcsak a népmesékben lehet érte királyságot kapni, esetleg „megszabadulni a segítségével az ördögtől”, férjet szerezni, elnyerni az áhított lány kezét, földhöz vagy szabadsághoz jutni... A mesehősök éppúgy, mint mi magunk, gyakran az életüket kockáztatják ezekért. Akik meg tudják fejteni a találós kérdéseket, azok különleges emberek, és nem a társadalmi pozíciójuktól lesznek azzá. Nem a rangjuktól, nemüktől, koruktól, tehát nem attól, hogy férfiak vagy nők, királyok vagy szegények, gyermekek vagy vének.

Attól különlegesek, hogy a megszokottól eltérően gondolkodnak, beszélnek és élnek, ráadásul ezt a hármat egyidejűleg teszik.

Okosak, merészek, a saját birodalmuk urai. Ismerik a körülöttük lévő világot és annak eseményeit, pontos tudásuk van róla, értelmezni tudják azt, képekben és tényekben is tudnak szabadon szárnyalva gondolkodni, sőt beszélni is. Nem ijednek meg a váratlantól, a hatalomtól, merészek, de ésszel mernek. Alkalmasak saját életük vezetésére, harmonikus, egyenrangú kapcsolatra a másik emberrel, a földivel és az égivel, a láthatóval és a láthatatlannal.

B. G./WMN: Hogyan fordíthatók le ezek a – látszólag avíttnak tűnő kérdések a – saját, mostani életünkre?

B. M.: Nemtől függetlenül senki nem születik ezekkel a képességgel, viszont bárki elsajátíthatja. Száz leányból csak egy tudja a megfejtést a kán kérdéseire, őt aztán is el is veszik feleségül. De ugyanez az arány igaz a férfiakra is, 99 legénynek már karóban a feje, amikor a századik egyetlenként végre megfejti a királylány kérdéseit. Ha mindezt lefordítom hétköznapi nyelvre, akkor egyértelmű az üzenet: gyakorlás és próbálkozás, no meg a hagyományban felhalmozott és őrzött tudással kapcsolatos alázat nélkül nem megy. Ez volt egyébként a kiindulási alapom azzal kapcsolatban, hogy mindez tanítható és tanulható.

B. G./WMN: Hogyan találhatjuk meg az érvényes válaszokat a találós kérdésekben vagy a mesékben?

B. M.: Ha el kezdjük keresni őket, tehát olvasunk vagy hallgatunk meséket.

Ha saját élményként tapasztaljuk meg az évezredes üzenetet, miszerint rólunk szól a mese, csak a név más.

Ha elkezdünk az őseink mágikus, képi nyelvén gondolkodni. Mindenki ismeri Az okos lány meséjét, sok-sok változata maradt ránk. Ebben a típusban az uralkodói trónon ülő férfiak tesznek fel a találós kérdéseket, a nők megoldják a talányt, majd a cárok vagy királyok elveszik őket feleségül. Ezek közül sok történet őrzi a tapasztalatot, hogy amikor elveszik ezeket az okos lányokat a férfiak, társként már megtiltják nekik, hogy használják az eszüket. „Asszony, a kormányzás dolgába beavatkozni neked nem lehet, mert, ha megteszed, biz elkergetlek a palotából.” Ráadásul meg is teszik ezt, amikor az asszony nélkülük találja meg az igazságot. Például abban a peres kérdésben, hogy „szülhet-e kiscsikót a szekér?”. Engem sokáig iszonyatosan dühített, hogy a nő bölcsességének nyilvánosságra kerülése után, a király elküldi az asszonyt a palotából, azzal az engedménnyel, hogy „ami a szívének a legkedvesebb, azt elviheti”. Egészen addig dühöngtem a mesebeli férfiak ilyetén viselkedésén, amíg ki nem bomlott a szöveg mögötti valódi tartalom, és rá nem jöttem, hogy ez egy utolsó „próba”, utolsó lépcsőfok. Hogy a férfi, a király egyszerűen arra kíváncsi, hogy a nő a tiltás ellenére, mer-e, tud-e a férfitől függetlenül, bölcsen a saját esze és szíve szerint dönteni, és azt is tudni akarja, az önállóság megtapasztalása után mi a fontos a nőnek. Az okos nő/lány pedig mer szabadon dönteni, hiszen számára ő maga a legfontosabb, minden tárgy, minden vagyon, minden kellék nélkül. Őt viszi magával az asszony, mint a szívének legkedvesebbet. A férfit, vagyis a másik felét, ami nélkül nem lehetne egész. Ráadásul ez a folyamat lejátszódhat kinn és benn. „Attól kezdve boldogan éltek, együtt kormányoztak.”

B. G./WMN: Hogyan tudjuk a jobb és bal agyféltekénket összehangolni, és mit tehetünk azért, hogy a gyerekeink se felejtsék el ezt a fontos tevékenységet, ami nélkülözhetetlen a tanuláshoz és az élethez?

B. M.: Egy szólásunk úgy foglalja össze ezt: „jobb a balnak segítője”. A mese pedig, amelyben a királylány csak ahhoz megy, aki meg tudja fejteni az általa feladott talányt, ezt az egyensúlyi helyzetet úgy írja le a történet végén: „Lett nekik két országuk.” Ha a Népmesekincstárnál maradunk, akkor mesehallgatással, találósokkal, népi játékokkal nagyon jól fejleszthető mindkét agyfélteke.  De ezernyi módja van még: rengeteg mozgással, például fára mászással vagy ugrókötelezéssel, énekléssel, rajzos gyakorlatokkal...

B. G./WMN: Azt régóta tudjuk, hogy a mesélés, mondókázás, éneklés erősen meghatározza a szülő-gyerek kapcsolatot, és a gyerekek érzelmi biztonságához nagyban hozzájárul, ha rendszeresen kap mesét otthon és az óvodában, iskolában is. De mit tudnak ehhez hozzátenni a találós kérdések és találós mesék?

B. M.: 

A találós kérdések tucatnyi módon és célból alkalmazható varázseszközzé válhatnak a nevelésben és az oktatásban, ha a XXI. században is élő ismeretanyagot, és a gyerekeket helyezzük a középpontba.

A megváltozott életmód, szokások, tevékenységek és szinte teljesen átalakult tárgyi környezet miatt nem- vagy nehezen megoldható találósok nem ébresztik fel a gyerek játékoskedvét, nem motiválják gondolkodásra. Mondok egy ilyet: „Se keze, se lába, övet kötünk rája. Mi az?” A megfejtés: kéve. Ez kevés gyerek életének része, ha ezt a kérdést előkészítés nélkül tesszük fel, csak kudarcélményhez vezet. Nem ezzel kezdünk tehát, hanem olyanokkal, amelyeknek a megfejtése sikert, örömet jelent, például: „Száz bundában ül az öreg, ha pucolod megkönnyezed.”

A találósok fejlesztik a gondolkodást, a képzeletet, a szókincset, az együttműködési készséget, a kreativitást, az olvasást, a szövegértést, a kérdezés bátorságát.

A szóbeli rejtvények különleges hidat teremtenek kérdező és válaszadó között, lehetőséget teremtenek önfeledt, örömteli játékra, közös fejtörésre. A szimbolikus, képi nyelvű üzeneteikben rejtőző információk segítenek a gyerekeknek még jobban megismerni és értelmezni az őket körülölelő világot, az okos lányok és bölcs férfiak követendő mintát mutatnak.

B. G./WMN: A mesebeli okos lányok rendszerint a legnehezebb találós kérdésekre is tudták a válaszokat. A mostani lányoknak mit kell tudniuk ahhoz, hogy az életükben jelen lévő nehéz kérdésekre megtalálják a választ?

B. M.: Szinte teljesen megismételhetném az első kérdésre adott válaszom. A díszlet változik, a lényeg marad. A saját középpontjukba helyezkedve, egyensúlyt teremteni a nő és férfi, bal és jobb, lenn és fenn, kinn és benn, között. Gondolkodni rugalmasan, kérdezni bátran másoktól és maguktól; és mindkét esetben meghallani és felismerni az igaz választ.

Különbséget tenni az értékes és az értéktelen között, rugalmas harmóniában kapcsolódni a világban és a másik emberben jelen lévő jóhoz.   

B. G./WMN: Melyik a legkedvesebb találós kérdésed és találós meséd, és miért?

B. M.: Most épp négyszáz legkedvesebb találós kérdésem van, nem tudok választani. De a legkedvesebb talányos meséim egyike egy perzsa történet, amelyben a császár gyönyörű és bölcs lányára, az édesanyja áldásként hagyja a számomra örök érvényű női útravalót: „Inkább legyél egy okos koldus felesége, mint egy tökkelütött királyé.” A lány hosszasan válogat, természetesen a találósokat hívja segítségül, majd nagy nehezen megtalálja, akire várt. A férfi okos, gazdag, daliás, erős, jó és boldogan élnek. Van ilyen. Nem is kevés. És szerencsére nemcsak a mesékben…

 Both Gabi

 

Bajzáth Mária fotóját Szabó Virág készítette

Az illusztrációk a kötetből valók, Maros Krisztina munkái

A kiemelt képhez tartozó találós kérdés:

„Miképpen lehet két almát három személy között úgy elosztani, hogy mindegyiknek egy egész alma jusson?

Második kép megfejtése: Két macska
Harmadik kép megfejtése: Öt: fej, kézfejek, lábfejek
Kiemelt kép megfejtése: Semmiképpen