–

Első pillantás

A Genfi-tó partján fekszik Svájc második legnagyobb városa, maga Genf is, ám mi inkább Montreux-t választottuk szálláshelyünknek. Egyrészt, mert kíváncsiak voltunk a híres jazzfesztiválnak otthont adó város atmoszférájára, másrészt a Montreux-i Riviérának már a neve is pihenést ígért. Nem utolsósorban pedig tudtuk, hogy nagyon közel vannak azok a magas hegyek, amiket mi annyira szeretünk. A hosszú utazás után az itteni havas csúcsokon akartuk először kifújni magunkat. Budapestről hajnali háromkor indultunk autóval. Elég hosszadalmas az út, de mivel szeretünk akár több országot is útba ejteni egy utazás során, így mi mégis ezt választottuk. Délután ötkor azonban, amikor felbukkant szemközt a tó, majd a város csodás palotái pálmafákkal, dombokkal és szőlőültetvényekkel keretezve, a fáradtságunk ellenére is azonnal extázisba jöttünk. A szállodai szobánk teraszáról pedig alig hittük el, hogy még a csodálatos Chillon vára is premier plánban látható, körülölelve a tóval és a havas hegycsúcsokkal.

Gleccsertúra sztárépítésszel

Mielőtt nekiláttunk volna, hogy kiélvezzük a város adottságait, az első napon máris a gleccserek felé vettük az irányt. A svájci Alpok Les Diablerets hegycsoportján található 2015 óta a világ első olyan függőhídja, mely két hegycsúcsot köt össze, és egyértelmű volt már az út tervezésekor, hogy mi át fogunk kelni ezen a 107 méter hosszú, 3000 méter magasan lévő építményen. Habár a hegyimádatom masszív tériszonnyal párosul, ez egyáltalán nem akadályoz meg abban, hogy időről időre próbára tegyem magam. Ebből a szempontból csalódást jelentett a híd, ugyanis olyan biztonságos, hogy még félni is elfelejtettem. Maga a látvány azonban eggyel gazdagította a felejthetetlen kilátások sorát az életemben. Az érkezéskor köd volt ugyan, ám mire átértünk a hídon, már sütött a nap, és az ígéret szerint ott volt körben a Jungfrau, a Mont Blanc, a Matterhorn és számos más csúcs, havasan és fenségesen. Hogy a részletek a hegyekben is mennyire fontosak: a csúcs panorámaéttermét Svájc egyik leghíresebb tervezőjének, Mario Bottának a tervei alapján építették, az épület sziluettje az ördög háromágú farkát mintázza. A csúcsok után vitán felül állt, hogy kipróbáljuk Európa leghosszabb bobpályáját. Bár az egész út alatt egyetlen honfitársunkkal sem találkoztunk, itt mégis belebotlottunk a hazai bankárlétből svájci felvonókezelővé avanzsált, több nyelven tökéletesen beszélő fiatal férfiba. Az őrült hosszú pályán száguldva a szavai visszhangoztak a fülemben: „A nyugalom, ahogyan itt élek, nem érhet fel semmilyen otthoni karrierrel”.

Középkori viszonyok…

Ha már említettem Chillon várát, pár szót mindenképp ejtenem kell róla, és valami másról is, ami szinte mindenhol szemet szúrt. A sziklákra épített középkori vízivár elképesztően romantikus és hatalmas, tele termekkel és szobákkal, interaktív eszközökkel, ráadásként magyar nyelvű prospektussal. Újságíró igazolvánnyal én a legtöbb helyre ingyen mehettem be, de a családi jegy egyébként is kifejezetten jutányos volt. Úgy készültünk, hogy Svájc nagyon drága lesz, és valóban nem volt olcsó, de azért mégis meglepődtünk. Az árak ugyanis sajnos itthon jóval közelebb állnak a kintiekhez, mint gondoltuk volna. Miközben pontosan tudható, látható és érezhető, hogy az ottani életet olyan kényelem, biztonság és vagyon hatja át, amit – azt hiszem –, itthon álmodni sem merünk. Egy konkrét példával illusztrálva a panaszaimat; míg a férjem minden évben 40.000 Ft-nál is többet fizet az éves autópálya-matricáért, ugyanez Svájcban, ahol makulátlan és kiterjedt úthálózaton közlekedhetünk, átszámítva csupán 13.000 Ft-ba kerül.

A kultúra körbevesz

A tó mellett időzve egyszerűen nem vonhatod ki magad a kultúra mindenhonnan áradó hatásaival szemben. Azon túl, hogy a hely szellemét erősen meghatározza az 1967 óta minden évben, júliusban megtartott Montreux-i Jazz Fesztivál, a kortárs képzőművészet az utcán is bőséges nyomokat hagy. A jelenleg is zajló Montreux-i Biennálé szobrai kilométer hosszan sorakoznak a tó partján futó sétányon, így akkor is részt veszel a kiállításon, ha eredetileg egy fagyit akartál elnyalogatni, és csupán Freddie Mercury szobra vonzott. A város híres lakójának emlékműve is arról tanúskodik, hogy a bobpálya magyar liftkezelője ismeri a titkot. Ahogyan Audrey Hepburn, Charlie Chaplin és számos más híresség, akik a bonyolult és nehéz élet elől a nyugodt, békés és tagadhatatlanul gazdag Svájc egyik legszebb tavának partján nyugodtak csak meg igazán.

A Genfi-tóhoz csak akkor érdemes autóval menni, ha a környező országok látogatását is tervbe veszitek, repülővel azonban jó áron és nagyon rövid idő alatt is el lehet jutni ide azoknak, akik egyszerre szeretnék megtapasztalni a hegyek, a tó, a jó borok és a kultúra igazán svájci találkozását.

 

Kárpáti Judit

  A képek a szerző tulajdonában vannak