5 film, amit nagyon várunk a Titanic Filmfesztiválon

–

XX. századi nők

Mike Mills (Kezdők) Oscarra és Golden Globe-díjra jelölt alkotása 1979-ben játszódik, középpontjában egy sajátos, öt tagú „családdal”: az 55 éves Dorothea egyedül neveli a 15 éves fiát, Jamie-t, ám a kamaszkor megpróbáltatásai megingatják szülői értékrendjét, és a környezetében élők segítségét kéri. Dorothea albérlője, Abbie szabad szellemű, művész alkat, aki egy egészségügyi traumán van túl, és épp egy teljes érzelmi zűrzavar kellős közepén. Julie, a szomszéd lány alig két évvel idősebb Jamie-nél, intelligens, vonzó, a nagy szerelemről álmodozó, felszínes kapcsolatokba bocsátkozó nő, aki épphogy csak átbotlott a felnőtté válás küszöbén. William pedig az épület felújításán ügyködő, sokat látott életművész, aki szintén albérlőként él a házban.

Ők négyen próbálják a számukra helyesnek vélt útra terelni a fiút, valójában azonban mindannyian el vannak tévedve az élet sűrűjében. Jamie a „mentorai” problémáin keresztül szívja magába a létezés keserédes esszenciáját, tanul a másik nem érzékenységéről és érzelmességéről, a felelősségvállalásról, az egyenjogúságról – mindezeknek a hátteret pedig a kor kulturális változásoktól forrongó katlana szolgáltatja. A film erős feminista attitűdje mellett is a hangsúly inkább a családi drámára helyeződik, amelyben az anya-fia kapcsolat a központi szál. Nem utolsó sorban pedig egy tizenéves szemén át megismerhetjük a ’70-es évek végének kulturális közegét is. Annette Bening és Elle Fanning nagyon erős alakításai mellett is kiemelkedik a korábban a Francis Ha címszerepében látott Greta Gerwig játéka, aki a fotóművész Abbie-t személyesíti meg. A 20. századi nők nagyon élvezetes, színészi játékban gazdag, sokrétű alkotás, amely szinte észrevétlenül vonja hatása alá a nézőt. Csak a Titanic Filmfesztivál műsorán látható!

Amerikai Pasztorál

Ewan McGregor első, egész estés rendezéséhez nem akármilyen művet választott, hanem Philip Roth azonos című, Pulitzer-díjas regényét a Nagy Amerikai Álom sárba hullásáról. Főszereplője az átlagember, akinek látszólag töretlenül felfelé ívelő életpályája – a gimnáziumi focicsapat sztárja, aki a helyi szépségkirálynőt veszi feleségül, gyönyörű lányuk születik, és a jól menő családi vállalkozás biztosítja számára az anyagi jólétet és a köztiszteletet - végzetes csorbát szenved: az immár tizenéves lánya csatlakozva egy radikális csoporthoz, a vietnami háború elleni tiltakozásul terrorcselekményben vesz részt. Seymour, a „Svéd” minden reménye és álma a békés családi idilljével egyetemben hullik darabjaira, és eltűnt lánya, na meg a kézenfekvő magyarázat nyomába ered.

Az Amerikai Pasztorál és a XX. századi nők között súlyos párhuzam feszül. Mindkét filmben hangsúlyosan jelen van a szülő felelőssége: vajon hogyan és meddig mehet el a gyermeke „befolyásolásában”? Hol van az a határ, ameddig a szülői hatás terjed, ahol a kamasz- és a felnőttkor határán egyensúlyozó, „fiatal felnőtt” személyiségét és döntését tiszteletben tartva kénytelen elengedni a kezét? Mit lehet tenni, ha egy egész társadalmi norma, berendezkedés hullik közben atomjaira körülöttük? Nehéz kérdések ezek, és még nehezebb a szülőnek biztos pontként mindig ott lenni egy önmagából kifordult világban. Az Amerikai Pasztorál itthon a Titanic Filmfesztiválon látható először, a fesztivált követő héten országszerte műsorra tűzik a mozik.

Számi vér

A svéd-norvég-dán koprodukcióban készült film egy máig tabunak számító témáról, a számik vagy ismertebb nevükön a lappok üldöztetéséről szól. A Skandináv-félsziget északi részének őslakói az 1500-as évektől kezdve ki voltak szolgáltatva a svéd kolonizációs törekvéseknek. Ez az 1900-as években érte el tetőpontját, amikor kultúrájuk és nyelvhasználatuk betiltását követően a '30-as években alacsonyabb rendű fajnak lettek nyilvánítva. A svéd kutatók tudományos célokra hivatkozva keresztül-kasul bejárták Lappföldet, meztelenre vetkőztették a férfiakat, nőket és gyermekeket, úgy tanulmányozták a testfelépítésüket, mint az állatokét. A kicsiket elszakították a családjaiktól, és képzés gyanánt bentlakásos iskolákba zárták őket, a valódi cél azonban az átprogramozás volt: meg akarták törni a nemzeti identitástudatukat, olyan új generációt felnevelni, akik „önként” szakítják el a gyökereiket, mert szégyellik a saját múltjukat.

A Számi vér ezt mutatja be a 14 éves Elle sorsán keresztül, aki az amúgy is zűrös kamaszkor hormonális forgószele közepette messze elvágyódik a rasszizmus szégyenteljes poklából, és ha kell, kész megtagadni a törzsét, a kultúráját, a családját! A filmet kizárólag a Titanic Filmfesztiválon mutatják be.

A lélek saját társat választ

„Maga a létezés olyan megrázó élmény, hogy alig marad idő bármi másra.”

Emily Dickinson amerikai költőnő az 1800-as évek derekán élt és alkotott, ám csak posztumusz ismerte el a külvilág a tehetségét. Nagy szerepe lehetett ennek abban, hogy csendes, magába forduló életet élt, és a mi Berzsenyinkhez hasonlóan az asztalfióknak írta verseit. Gyerekkorában az elsők között íratták be a közeli, koedukálttá vált fiúiskolába, majd később a Mary Lyon Mount Holyoke Egyetem női szemináriumára járt. Itt olyan érzelmi megrázkódtatás érte, ami aztán kihatott további életére: hazatérése után bezárkózott a családja birtokára. A költészet vált az igazi szenvedélyévé, ám távolba szakadva egy amúgy is férfiak uralta világtól az elismerésért folytatott küzdelme csupán szélmalomharcnak bizonyult. Ki volt valójában Emily Dickinson? Vajon milyen trauma érte? Ennek jár utána Terence Davies (Örvény) író-rendező magával ragadó, kosztümös, életrajzi filmjében, amelyben Cynthia Nixon, a Szex és New York Mirandája formálja meg a költőnőt. Az alábbi idézet akár Dickinson ars poeticájának is beillene:  „A csend adománya a fül számára felülmúlja a hangot.” A film csak a Titanic Filmfesztiválon látható!

1945

Török Ferenc, a kultikus Moszkva tér író-rendezője ismét a múltba, ezúttal a második világháborút követő időszakba kalauzol vissza minket Szántó T. Gábor novellájának filmes adaptációjában. Egy kelet-magyarországi faluban épp lakodalomhoz készülődnek, amikor felröppen a hír: „visszajöttek”. Na nem a német megszállók, attól nem fél a magyar! Hanem azok, akik nem önszántukból távoztak, akiket marhavagonban fuvaroztak el, akiknek hollétéről ha nem tudunk, akkor az nem is fáj. Két ember száll le a vonatról, és titokzatos ládákkal felszerelkezve a falu felé veszik az irányt. A falu mikrotársadalma felbolydul, köztük is a falu jegyzője izzad meg, de emberesen, mivel a fia lagzija van műsoron, a hozomány meg a helyi drogéria, ami valójában azoké, akikről ugye nem beszélünk! Ahogy közelg a két delikvens, úgy kerülnek felszínre a múlt hányatott, eltitkolt vétkei.

Rudolf Péter a falu jegyzőjeként szinte lubickol a „pitiáner Macchiavelli” szerepében, élete egyik legnagyobb alakítását nyújtva. A film fekete-fehér, autentikusnak ható fényképezés Ragályi Elemér keze munkáját dicséri, a western és a thriller zsánereit ötvöző balladai megközelítés pedig Török Ferencét. Az 1945 az idei Berlinalén mutatkozott be, itthon a Titanicon látható először, április 20-tól pedig országszerte megnézhetitek a magyar mozikban.

Bányász Attila

Kiemelt kép: Katapult Film