Macsekok és robotok

Szerintem más könyvnek nem is lett volna esélye Harry Potter ellen. Mivel engem valóban nagyon érdekelnek a jövő technikai vívmányai, kíváncsi voltam, hogyan tálalják a jövőt azoknak a gyerekeknek, akik majd élni fognak benne. Az én gyerekkoromban ezt nem annyira sikerült élethűen kivitelezni: emlékszem, hogy Pirx kapitány kalandjaiba nehezen tudtam belefeledkezni, annyira kiábrándítónak tűnt, hiszen a díszletek háztartási eszközök voltak, citromprés űrhajó, kávéfőző űrbázis és társaik… Egy mesekönyvtől persze egyáltalán nem várom, hogy élethűen mutassa be a jövő trendjeit, de azzal tisztában voltam, hogy a sokat látott mai nyolcévesek nem vesznek be akármit. A könyv és a kisfiam első találkozása szerencsére pozitív volt; nagyon tetszettek neki a címlap macskái, úgyhogy kezében egy pókemberrel elvonult a kanapéra lapozgatni. Hiába olvasunk már régóta olyan könyveket, melyekben nincsenek rajzok, még mindig nagyon szereti, ha mégis ilyen akad a kezünkbe. A két nadrágos macsek annyira kifejező és jó fej ebben a könyvben, hogy minden környezetben nagyon viccesek, és a robotok, kütyük, járgányok mellett is szuper jól megférnek.

Nem csak mese, lexikon is

Egyébként is gusztusosan illusztrált az egész könyv, szépek a színek, és a téma ellenére nem akar hipermodern és realisztikus lenni. Mert mégiscsak egy meséskönyvről van szó, amelyben a főszereplők, Priusz és Gordiusz egy véletlen folytán bekerülnek egy időgépbe, hogy aztán hirtelen 2050-ben találják magukat. Az egyes fejezeteken keresztül a két macska és a jövőben élő kislány barátnőjük, Via közös kalandjai mind a különböző technológiák és jelenségek köré szerveződnek. Két-három fejezetenként vizuálisan is jól elkülönülő blokkokban magyarázatokat talál az olvasó: hogyan rendel magától a hűtő, mi a napenergia, mit tud az önvezető autó. A másodikos kisfiam éppen abban a korban van, amikor az őrületes tudásvágyát már nem csak a szüleitől való kérdezgetéssel szeretné kielégíteni. Sokkal jobban szereti, ha kiböngészheti valahonnan a választ, legyen az a net, egy nagy térkép vagy egy mesekönyv. Úgyhogy neki pont ez tetszett a legjobban: tulajdonképpen a mese fonalát nem is követte végig először, hanem rögtön kikereste a kéken szedett, informatív részeket.

Suliba, zsúrra, otthonra

Egyébként nekem is ez tetszett a Jövőmenőkben; bár a keret maga egy mese, de olvasás közben temérdek kérdés felvetődik, amelyekről klasszul lehet beszélgetni utána. Előfordult, hogy reggel a kocsiban került szóba egy-egy kérdés, pont az autók kapcsán. De például kikereste a könyv weboldalát is, mert látta a címet és a FB-oldalukat is nézegetni szokta, azon ugyanis rendhagyó módon nem a könyv promóciója fut változatos formában, hanem érdekes videók, kütyük, robotos infók frissülnek. Végvári Imre könyve Nagy Norbert illusztrációival az a mesekönyv, amit jól használhat egy haladóbb szellemű tanító alsóban, de szuper ajándék lehet születésnapra, és a gyerek saját könyvtárában is kitüntetőhelyre kerülhet.

 

Kárpáti Judit

Kiemelt kép: Nagy Norbert