Nem vágom, mit nyomorog ez a Hamlet-gyerek, mi a baja, amikor kííírály, sőt, kííírályfi, ami még annál is jobb, a legjobb, nem?

Papa megveszi neki a várost meg az automata váltóst, és még csak kormányozni se kell érte, elég, ha lazul.

Mert később a lóvéval csak a baj van, azért workoholik minden fater, nyomja a melóhelyen, még ha belefullad is a pénzbe, befektet meg lefektet meg kifektet, főleg magát fekteti ki meg a családját.

Esetleg a titkárnőjét, le.

Ezért legdurvábban jó a királyfiság, minden van, lóvé van, lányok vannak, buli van, haverok és Fanta.

Odahaza kicsit megfejem anyámat, azt mondom neki, a fater sose ilyen zsugori, mindig virítja a lét.

Ez hatni szokott.

Ha meg apámnál vagyok, benyomom neki, hogy a muter nem akar motort venni nekem, azt mondja, veszélyes.

Két nap, és ott áll a ház előtt a járgány.

Ennyike.

Csak tudni kell, melyik gombot nyomd meg, érted, Hamlet?

Ez a dán gyökér meg becsavarodik, és kísértetekkel dumálgat, meg tök bunkó mindenkivel meg még a szerelmével se jön ki, feszt a gyilkolászáson jár az esze.

Jó, amikor az ember hazamegy, és nem elég, hogy dühös a faterjára, aki lelépett, még egy idegen csávót is ott talál a helyén, akkor berág egy kicsit.

Mert mit keres ez a takonyfej a faterom helyén, aki persze ilyen is volt meg olyan is, meg néha tiszta csíra meg üvöltözős meg béna, de mégis a faterom volt, mennyit versenyautóztunk a konzolon, sose fogom elfelejteni. Néha totál szétbarmoltunk mindent, nekimentünk a falnak, elütöttük a járókelőket, felmásztunk a fákra, belehajtottunk a tóba, és röhögtünk, röhögtünk.

Most meg van valami kiakasztó abban, ahogy az anyám a lelkemre beszél, hogy a Tibi jó ember, sose bántana, nem úgy, mint a fater, menjen anyám a sunyiba, engem a fater sose bántott.

Az, hogy ő nem jött ki vele, nem az én saram.

Meg ahogy ez az ürge vigyorog, tisztára nyeregben érzi magát, beköltözött a tutkerájba, naná, az anyám tök jó nő meg rendes meg minden, csak az ilyen nyálarcokra ne bukna.

Mi az, hogy „jóban leszünk, meglátod, kispajtás?"

Meg hogy „természetes, hogy most durcizol, de mi, férfiak tartsunk össze."

Kihányom a belemet.

A Hamlet-gyerek helyében rég elvágtam volna a torkát annak a bepunnyadt öregfiúnak.

Semmi cicó.

Pont ilyenkor hívott a Szandi is, elhajtottam a vérbe, akárhogyan dorombolt, az jutott eszembe, hogy ha nem működne köztünk a dolog, ő is lelépne az első moslék pasassal, mint az anyám, nem küzdene se értem, se magáért.

Egy percig se.

Nők!

Megkerestem a No woman, no cryt, pedig nem szeretem a reggit.

Együtt üvöltöttem a csávóval mégis, hogy nóóóó vúúúmen, nóóó krááááj.

Király!

Durván jól esett.

Szétspanglizta az agyát a jama-csávó, annyi száz, de ezt a zenét nagyon odatette.

Jamaika a jamaikaiaké.

A faterommal álmodtam, valami sisak volt rajta, egy motoros fűrészt adott a kezembe, hogy bosszuljam meg őt.

Én meg nagy élvezettel szeleteltem fel álmában az anyám mellett alvó Tibi fejét.

Érdekes, hogy vér helyett fűrészpor fröcsögött belőle.

Szóval, mit akar ez a Hamlet-gyerek?

Még egy rendes láncfűrésze sincsen!

 

Lackfi János jegyzetei elhangzanak hétről-hétre a Petőfi Rádióban