Végre itt a régóta várt újkrumpliszezon! Ha eddig te is javarészt petrezselymesen, vajasan fogyasztottad, elmondom, hogyan adhatsz neki egy igazán izgalmas, spanyolos csavart, amivel még magasabb regiszterekbe emelheted az amúgy is parádés, tavaszünneplő fogást! Fiala Borcsa írása.
–
Kulináris kikelet ünnep
Számomra gasztronómiai szempontból a tavasz a legnagyobb ünnep, olyan csodálatos kiszaladgálni a piacokra és felmérni, milyen újdonsággal tudnak szolgálni hétről hétre a kofák. Ahogy melegszik az idő, úgy lesz szélesebb és színesebb a kínálat. Ilyenkor egyfajta pszichológiai hadviselést is kénytelen az ember folytatni az árakkal, és szép türelmesen kivárni, amíg a három-négyezerért kínált újkrumpli vagy spárga egy kissé alább adja, és már nem számít luxuskiadásnak a megvásárlásuk, amivel hazavágnám az egész havi költségvetésemet.
Hogy mondják spanyolul, hogy „mehh”?
Az újkrumpliról mindig nagymamám jut eszembe, aki hozzám hasonló rajongóként rendszeresen készítette vajban megpárolva-sütve, tengernyi petrezselyemmel összeforgatva, úgyhogy én is így ettem egészen mostanáig. Csakhogy pár héttel ezelőtt Barcelonába látogattam egy hosszú hétvégére. Nagyon készültem gyomortájékon is az útra, ám sajnos csalódnom kellett, a katalán város nem váltotta be a hozzá fűzött reményeimet.
Pedig nagy tapasrajongó vagyok, imádom a sok különbözőféle, friss alapanyagokból előállított tálkák műfaját, ami pont arról szól, amit én a leginkább értékelek a közös étkezésben: az étel megosztásáról, a kóstolgatásról, az ízkavalkádról.
Barcelonában azonban azt tapasztaltam, hogy már a harmadik nap „untam a banánt”, az éttermek java részében ugyanis nagy vonalakban, de ugyanaz volt a kínálat: krokett (különféle ízesítéssel, de a sonkás az alap), padron paprika olívaolajjal megsütve, nagy szemű sóval meghintve, sajtválogatás, olívabogyó, sonkák, omlett, no meg patatas bravas… és ezzel körülbelül a sor végére is értem. Így aztán amilyen nagy lelkesedéssel csaptam bele a város felzabálásába, olyan hamar kipukkadt gasztroizgatottságom lufija.
Patatas bravas – újkrumpliból
Ám ahogy hazaértem, és ezzel párhuzamosan szép lassan a hazai piacokon elkezdtek megjelenni kedvenceim, a rózsaszín újkrumpligöbök, eszembe jutott, mi lenne, ha átültetném rájuk a spanyol patatas bravas receptúrát? Ötletet tett követett, ezt pedig a saját vállam buzgó lapogatása (elismerőleg ugyanis csak akkor tudtam volna magamra pislogni, ha nagyon bekancsalítok). Úgyhogy hadd ajánljam neked is, próbáld ki a katalán csavart, ígérem, nem fogod megbánni!
A patatas bravas hagyományosan kockára vágott sült krumpliból áll, amelyhez két fajta szósz dukál: egy aioli és egy bravas szósz. Ezt van, ahol rálocsolják, van, ahol mellé adják tunkolni.
A kép a szerző tulajdona
Recept
Egy kiló krumplit vettem, szerintem ez körülbelül három főre elég, de én mohó nőszemély vagyok, szóval lehet, hogy egy négyfős család is beéri ennyivel. A krumplikat megmostam, a kicsiket csak a sütőpapírral kibélelt tepsibe dobtam, amik nagyobbak voltak, azokat félbe-negyedbe vágtam. A cél az, hogy körülbelül egy méretűek legyenek, így egy ütemben fognak megsülni. 15-20 deka olvasztott vajjal összekevertem a krumplikat, megsóztam, megborsoztam, és mentek a 200 fokos sütőbe. Az első 20 percben békén hagytam, aztán időről időre átkevertem őket óvatosan, hogy minden oldalukon megpiruljanak. Amikor elkészültek, egy csokor apróra vágott petrezselyemmel szórtam meg őket.
A kép a szerző tulajdona
Házi aioli recept
Ez tulajdonképpen egy fokhagymás majonéz, ami istenien passzol a burgonyához, és két perc alatt elkészíthető, ha van botmixered. A mixer edényébe tegyél két tojássárgáját, egy-két gerezd fokhagymát, egy fél kiskanál jó minőségű mustárt, sót és két deci olíva- vagy napraforgóolajat (én kivételesen az utóbbira szavazok, az olívától egy picit kesernyésebb szerintem a végeredmény). Ezt turmixold össze pár percig, és kész is! Fokhagymarajongóknak kötelező!
Egy kis lábosban olívaolajon dinsztelj meg egy felaprított hagymát, két gerezd fokhagymát, majd öntsd fel egy bögre paradicsomszósszal. Keverj bele egy evőkanál sűrített paradicsomot, egy kiskanál cukrot, sót, két evőkanál pimenton paprikaőrleményt, egy-másfél kiskanál chipotle csilit (ez utóbbi kettőt érdemes előtte megszagolgatni, én egészen odavagyok a füstös illatukért), főzd az egészet alacsony lángon tíz percig, majd turmixold össze.
Az empanada igen látványos, ízletes-fűszeres étel, az elkészítése pedig cseppet sem macerás, úgyhogy amellett, hogy remek szolgálatot tesz maradékmentőként is akár, tökéletes vendégváró vagy bulikaja. Íme, a recept!
Amikor egyszerre sül a zöldség és a hús, akkor igazán nincs sok dolgod a vasárnapi ebéddel. Ha már beraktad a sütőbe, simán ráhagyhatod a férjedre az egészet, csak kérd meg néha, hogy forgassa át az ételt. Nyugodtan magadra szánhatod azt a másfél órát, amíg elkészül. A végén pedig ott vár a gőzölgő, friss, egészséges és finom ebéd az asztalon!
Tallinn eredetileg nem szerepelt azon a képzeletbeli listán, amelyen a legizgatóbb úti célokat gyűjtögetem. De így, hogy a PÖFF filmfesztivál és egy gáláns meghívás kapcsán mégis odasodort a szél, hezitálás nélkül felvésem utólag arra a listára az észtek fővárosát. Hogy miért szerettem belé? Naná, hogy elmondom.
Gyermekotthoni keretek között több éve tudnak Magyarországon együtt lenni a babáikkal azok a fiatal édesanyák, akiknek tizenévesen született gyereke. Hogyan küzdenek meg a felelősséggel, ami a szülővé válásukkal jár? Milyen kilátásaik vannak a jövőt illetően? Hol vannak ebben a képben az apák? És kik azok, akiknek a támogatására valójában számíthatnak?
Mit üzen a nőknek bárhol a világon, hogy egy elítélt szexuális ragadozó lett a világ egyik vezető nagyhatalmának elnöke? Szabó Anna Eszter szerint azt, hogy nem számítunk.
